Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Események, évfordulók
Mindezeket alapvetően Csányi Sándorral valósította meg, miközben a bankpiacon egy versenytársat is gründolt, a mai Gránit Bankot. A szövetkezeti szektorban is mindig hitt, elnöke volt az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek (OTSZ). Amikor a Fidesz némileg erőszakosan átalakította a szövetkezed szektort, Demján felháborodott leveleket írt, de nem fogadták, partvonalra került, teljesen elfogyott körülötte a levegő. Aztán ugyan visszatalált a politikai elithez, de élete végén nagy csalódásként élte meg, hogy amikor vége lett az általa mindvégig erősen kritizált Spéder-befolyásnak a szövetkezeti szektorban, akkor sem ő, vagy az általa támogatott „régiek” térhettek vissza, hanem ismét egy politikaközeli csókos csapatra bízták a szektort. Márpedig a kudarcot nagyon nem szerette. Mondogatta ugyan, hogy nála hibázni lehet, csak alibizni nem, de azért jobb volt nem hibázni. Egy-két látványos kudarca, az Ikarus, vagy a Malév megmentésének a kísérlete, az ingatlanválság idején az Arcadom építőipari cég ellehetetlenülése, illetve egy elképesztően elrontott orosz lottóüzlet mellett az igazán nagy kudarcok már elkerülték. Kapcsolatai Demján élete során sok nemzetközi nagysággal került kapcsolatba. Jó barátja volt az általa kiemelkedően okosnak tartott Henry Kissinger külpolitikus, több Nobel-díjassal és amerikai elnökkel is találkozott, többször járt a Fehér Házban. Jó barátjának tartotta Li Kuan-Ju-t, Szingapúr alapítóját, aki mindvégig lenyűgözte. Öt tartotta a legnagyobb államférfinak. Megismerkedésük története banális volt, Tajvanra utazott, amikor egy menetrendszerinti járat business osztályán megismerkedtek, később az államférfi többször járt Demjánnál, aki elfogadta a szigorú államfő olykor véres módszereit, „nem kell köpni, nem kell szemetelni, nem kell autókat rongálni — ez ilyen egyszerű” - mondogatta. Jó barátja volt Soros György, akivel sokat vitatkozott. Utóbbi a demokrácia elkötelezett hittérítője volt, Demján viszont azt vallotta, hogy amíg egy országban nincsenek többségben a „polgárok”, addig mindez csak illúzió. Életműve Üzleti sikerei mellett nagyon büszke volt arra, ha visszaadhatott. Vagyis elsősorban, a 2003-ban alapított Prima Primissima díjra, amelynek támogatásába több barátját is bevonta. Korábban sokat focizott (kapus volt), és élete végéig megmaradtak a játékszenvedélye. Szeretett sakkozni, pókerezni. Élete végén versenyzett is, sokat járt magángéppel Las Vegasba, Makaóba. A pókerről tartotta, hogy az a jó benne, hogy megtanít a kockázatokra. Demján már az „átkosban” is vagyonokat nyert kártyán, állítólag egyszer egy városi párttitkártól a kétévi fizetését elnyerte 21-ezéssel, utóbbi tisztességes ember volt, csak annyit kért, hogy kapjon egy kis haladékot, de havi ütemezéssel megoldotta a tetemes adósság rendezését. 107
