Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2018. ősz (4. évfolyam, 3. szám)
Események, évfordulók
biztosít, de közben azért is marakodik, hogy a férj mindig legyen otthon — ez a kettő nem megy együtt” — mondta olykor nevetve Demján, aki saját elmesélése szerint elég kemény volt, ha valaki nem tudta otthon hagyni a családi problémáit. Néha meg is vált azon munkatársaitól, akinek túl nagy gondot jelentett az otthoni elvárásoknak megfelelni. Neki ez könnyen ment és mindig nagyon becsülte a feleségében, hogy nem helyezett rá „kellemetlen lelki nyomást”. Kétkezi munka A gyerekkori nehézségek, a sok munka, az önállóan és sikeresen elvégzett szakiskolák hatására Demján Sándor egyik legfontosabb „nünükéjévé” vált a kétkezi munka, a szakma és a „hajtás” dicsérete. Nagyon szeretett arról szónokolni, hogy a magyar oktatás nem megfelelő embereket képez, nem elég jók a szakiskolák. „Amihez értesz, és amiben jó vagy, abban igyekezz a legjobb lenni és boldog ember leszel!” — vallotta, és élete végéig szívesen köszörülte a nyelvét a hazai oktatás szerinte fals irányain. Gyakran emlegette, hogy ha a 300 etyeki gyerekből 200 művészeti iskolába jár, akkor rengeteg lesz a frusztrált ember, hiszen százezer emberből éppen elég lenne egy művész is.. Ahogy azt is mondogatta, hogy „minek képezünk annyi pszichológust, ha a végén senkinek sem lesz munkája? Vagyis nem igaz, háromnak biztosan lesz, azoknak, akik majd a többi frusztrált pszichológus lelkét ápolhatják”. Igény szerint ugyam'gy nekiment a kultúr-antropológusoknak, a tanácsadóknak, vagy a kommunikációs szakembereknek is. Afész A kereskedelmi iskolák elvégzése után Demján Sándor valóban a kereskedelmi szakmában kezdett el dolgozni. Kezdetben Fejér megyei szövetkezeteknél kapott állást, és nagyon gyorsan lépdelt felfelé, dolgozott Gárdonyban, Sárszentmihályon, Tácon, megnyitotta a környék azóta is jól csengő nevű éttermeit, a Csőri Csuka Csárdát, vagy a Tác Gorsiumot. A Kádár-rendszerben az agilis, de a rezsim paraméter-rendszerét nagyon is jól érző kereskedő egyre sikeresebb lett. Egyszerre feszegette a határokat és egyszerre volt a rendszer kedves embere. Volt, hogy előállították, mert az aktuális munkáltatója, vagyis egy helyi szövetkezet Pokol nevű műintézményéből záráskor határozottan kidobták a berúgott párttitkárt és a rendőrkapitányt. Másnap egy járőr jött és „bezáratta” a helyet, Demján azonban őrjöngött, kinyittatta a kocsmát, sőt, még le is hordta a munkatársait: „mi az, hogy idejött a rendőr, mutatott valami hivatalos papírt?” Erre másnap már magát Demjánt is előállították tiltott ipari tevékenység címén, komoly patába kezdett kibontakozni, mert a munkatársai mentek a rendőrőrsre érte, aztán valahogy minden rendeződött, estére csak kiengedték. Skála 1973-ban a fiatal szövetkezeti vezetőt felhívták Budapestre a szövetkezeti rendszer csúcsintézményének, a Skálának az élére. A Skála valóban nagy szám volt, nyugati mintára szervezték, Demján emlékei szerint ez az áruház jelentősen közrejátszott abban, hogy 104
