Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Történelem
napon való bezárását.” Támogatták viszont Sopron város kezdeményezését, amelyik aggodalmát fejezte ki az Olaszországból özönlő borok miatt, és a kedvezményes vámok megszüntetése mellett 20 aranyforint vámilleték fenntartását javasolta. Támogatták „készséggel” a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségének a kérvényét, amelyben a Galícia, Románia és Olaszország felől érkező bevándorlás korlátozására szólítják fel a kormányt A december 1 -i közgyűlés azonban már puskaporos hangulatban folyt le. Márton Imre és társai a kormány elleni bizalmatlansági indítványt iktattak a közgyűlés előtt. Domahidy felszólította a közgyűlést, hogy higgadtan viselkedjenek a gyűlés során, őrizkedjenek a szenvedélyes vádaskodástól. A városi tanács emlékeztette a főispánt székfoglaló beszédében tett ígéretére, miszerint „a közgyűlési teremben a politika mellőztessék”, és állást foglalt, hogy nem támogatja az ellenzéki javaslat napirendre tűzését. Dr. Bakonyi Samu országgyűlési képviselő felszólalásában elítélte a kormány védekezését, szerinte a kormánynak lett volna más eszköze az obstrukció legyőzésére, mint a házszabály átlépése. Bakonyi a bizalmatlansági indítvány mellett érvelt. Dobietczky Sándor reagált az elhangzottakra s kijelentette, hogy az obstrukció tönkreteszi az országot. „Lelketlen játék”, amely Magyarországot menthetetlen állapotba sodorja. Simonffy Imre nagy zaj között kezdte meg beszédét, s azt fejtegette, hogy a képviselőket és a kormányt a választók akarata juttatta hatalomra. Az állam működésképtelenné válik az exlex állapotban, arra sem marad pénze, hogy a fizetéseket folyósítsa. Amit a kormány tett, a parlament többségének jóváhagyásával tette, és más európai államokban is történt már rá precedens. A javaslat ellen foglalt állást. Domahidy valamennyi jelentkezőnek megadta a felszólalás jogát, s csak miután elfogytak a hozzászólások, rendelte el a szavazást: 93-70 arányban elfogadták a bizalmatlansági indítványt.' 1904. december 13-án az ellenzék tettleges erőszakhoz folyamodott, és szó szerint feldúlta az Országház üléstermét. Tisza bűncselekménynek nyilvánította a vandál provokációt, majd látva a kialakult helyzetet 1905. január 3-án feloszlatta a képviselőházat.18 Debrecen város tanácsa és tisztikara újév reggelén még tisztelgő látogatást tett a főispánnál, aki a város fejlődése iránti elkötelezettségéről biztosította a polgármester vezetésével érkezett delegációt. A városban kialakult politikai erőviszonyokat a következőképpen rajzolhatjuk fel: az uralkodó elit egy része megmaradt a Szabadelvű Párt táborában, olyanok, mint Rásó alispán, Löfkovits Arthur takarékpénztári igazgató, Kernhoffer József bankigazgató, Vecsey Imre főjegyző, Krausz Vilmos főrabbi, Münnich Aurél, Jászi Viktor, Dobietczky Sándor, stb. Domahidy azonban nem bízott meg a lojálisnak mutatkozó Kovács József polgármesterben. Sőt, annyira aggasztónak vélte a kialakult belpolitikai válságot, az előrehozott választásokat, hogy kérvényezte a belügyminisztériumot, ruházza fel katonai karhatalommal. A választásokra 1905. január 26-án került sor: a Szabadelvű Párt egyik debreceni kerületben, de még a vármegyében sem jutott mandátumhoz.” Domahidy a kormánypárt bukását követően folytatta közéleti szerepvállalását: részt vett a ref. egyház budapesti zsinati ülésén, ill. fényes vacsorát adott a város társadalmi vezetőinek." A király nem a választáson felülkerekedő ellenzéket, hanem Fejérváry Géza bárót bízta meg kormányalakítással, ami exlex állapothoz vezetett. Bánffy Dezső és pártja arra buzdította a törvényhatóságokat, hogy tagadják meg az adófizetést és függesszék fel 76
