Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
követi a bemerítkezés, amit általában pünkösdkor végeznek el a gyülekezet udvarán, ritkábban a bemerítkezni vágyó házánál. Ha egy hívő párnak gyermeke születik, akkor kerül sor a gyermek bemutatására, amit szintén a gyülekezeti házban tartanak. A gyermeket ilyenkor a szószékhez viszik, bemutatják Istennek és a gyülekezetnek, a pásztor megáldja, majd a gyülekezet áldást mond. Ezután a pásztor felemeli a gyermeket, ismét megáldja, majd a szülőket is kézrátétellel, akik fogadalmat tesznek, hogy 18 éves koráig vállalják a gyermekért a felelősséget. Az esküvők nagyon ritkák a gyülekezetben, de mint azt tudjuk, a történelmi egyházakhoz tartozó cigányoknál sem túl gyakori a templomi szertartás. A temetésen viszont ragaszkodnak az egyházi szertartáshoz, amit egy közeli városban működő gyülekezet magyar pásztora szokott végezni, a cigány pásztor nem temet, csak imát mond és énekel. Minden évben rendeznek egy konferenciát, ami három napos istentiszteletet jelent. Ilyenkor vendégprédikátort hívnak, általában Budapestről. Erre az alkalomra a környező gyülekezetek hívei is eljönnek. A sátras evangelizációt nyáron tartják, szintén vendégprédikátorok közreműködésével, amikor is 3-4 napig egy sátorban tartják az istentiszteleteket, nem titkoltan missziós szándékkal. A gyülekezet életében 2015-ben egy nagyobb törés következett be, ugyanis az addigi pásztor magánéleti problémái miatt már nem volt alkalmas a vezetői feladatok ellátására, ezért a gyülekezet 2016-ban új vezetőséggel szerveződött újra. Vallásosság és identitás A cigányság vallásosságával kapcsolatban a leggyakrabban megfogalmazott állítás, hogy a cigányok azt a vallást veszik fel, ami jellemző arra a környékre, ahol élnek. Hadházy Antal nyíradonyi református lelkész a cigányok vallásos életéről szóló tanulmányában azt írja, hogy „a cigányok alapvetően nem vallásgyakorlók..., viszont minden cigánygyerek meg van keresztelve, és minden cigány halottnak egyházi temetése volt. A felekezetek közötti különbségeket nem érzékelik, bár saját egyházukhoz való tartozásukat számon tartják.”' Hasonló következtetésre jut Pozsony Ferenc is a háromszéki magyarajkú cigányok vallásos hitéletét vizsgálva, s megjegyzi azt is, hogy „Istenképük inkább ószövetségi jellegű... Külsőségekben, a szertartások rendjén közeledtek a keresztényi egyházhoz, de annak tételes tanításait, elveit nem interiorizálták és mégnem asszimilálták teljesen.”3 Talán ennek is köszönhető, hogy olyan könnyen tudnak azonosulni a kisegyházak tanításaival is. A legtöbb gyülekezeti tag a görög katolikus hitről tért át az Elő Kövek Alapítványhoz. Nagyecseden nincs görög katolikus pap, László atya a szomszédos településről, Fábiánházáról jár át évek óta. Elődje tájékoztatta, hogy a cigány egyháztagok nagy része áttért az új gyülekezetbe. Az atya azt tapasztalta, hogy aki nem tért át, annak is volt már valamilyen találkozása a gyülekezettel, majdnem mindenki megfordult náluk. A görög katolikus egyházban csak az a 2-3 család maradt, akik rendszeresen jártak templomba. Az atya szerint azért volt ilyen nagyarányú az áttérés, mert korábban nem éltek olyan intenzív vallási életet, csak a nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor mentek templomba, a keresztelőkön, első áldozásokon és a temetéseken vettek részt. László szerint 57
