Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
mise, mely „tükrözi a kor beat-zenéjét. Rock and roll-os alapállása, könnyed rock, és ez jól érezhető az Allelujá-ban. Nagy érdeme, hogy hagyja improvizálni a zenészt. Érdekes, hogy mennyire sok a lassú és a lírai rész, fergeteges nincsen. Érdekes volt szinte szóról szóra meghallani benne az Animals Felkelő nap há^a című művét és valami népi hatást, virágénekes attitűdöt.” ~ Szilas ír még két beat-misét, majd - bár nem akar disszidálni - mégis hamarosan Kaliforniába kerül1', ahol zeneszerzői, karnagyi, orgonaművészi és zenetudósi diplomát szerez. Bár Üvö^légyét népénekként éneklik, elfeledvén szerzőjét, beat-miséi — a rendszerváltás után egyszer-kétszer előadják főművét — Csipkerózsikaálmot alszanak. Jellemző, hogy sokan azt hitték, Illésék játszottak a Mátyás templomban. „Mi is gondolkodtunk a beat-mise témakörben”, emlékezik Szörényi Levente. (Sokan Illésének tulajdonítják a beat-misét, amiből nekik még kellemetlenségük is származott.15 Balás Béla is kapacitálja őket, de ők nem akarnak kockáztatni.16 Érhetően, hiszen ők csak szimpatizánsai, de nem tagjai annak mozgalomnak, mint az a néhány száz zenész, akik a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején — Körmendy Ferenc terminusát használva - a religiozus beat nyelvén képezik az újraevangelizációs mozgalom zenei szólamát. Tardy László, a katolikus egyházzene egyik vezető egyénisége, a Szilas-mise — zenei elvein és ízlésítéletein felülkerekedő egyik patrónusa szerint - „ez a stílus elsősorban nem mint zene hódított és ragadott magával, hanem mint egy új emberi és keresztény magatartás hangzó megtestesítője, mely a pünkösdkor születő egyház mámoros lelkesültségével, az evangéliumi örömhír egész valónkat átható eksztázisával érez rokonságot. Innen magyarázható sodró lendülete, lelket-testet mozgató dinamizmusa, hitet, meggyőződést bátran kiáltó harsánysága”.1 A Szilas-mise felhangzása után rohamosan terjed el az új evangelizációs nyelv, sok esetben éppen a zene szárnyán: felhangzik a nagyobb városokon kívül Siófokon, Szobon, Hercegszántón, Cegléden, részben „tájoló”, pontosabban misszionáló „központi”, részben helyi együttesek jóvoltából. Ez még ugyanaz a zene, mely egyben a fiatalok szórakoztató zenéje is. A nyelvújítás egyik vezető műhelyében, a felsőkrisztinavárosi plébánián házi táncdalfesztivált is rendeznek, de Kierkegaard-, Claudel-, Weöres-, Jelenits- és más szövegekre épülő oratórium is születik ebben a műhelyben. A közlekedésmérnöki diploma megszerzése után zeneakadémiát végző Pattantyús Károly diagnózisa nagyon pontos: „A hívők nem énekeltek velünk. De nem is hagyták volna az egyházi felettesek, hogy mozgalommá váljunk. Az alsókrisztinavárosi együttes vezetője, Becker Gábor egyben ministráns-vezető is, aki közösségszervező munkájában ministráns-pedagógiával és kiscsoport-lélektannak foglalkozó jegyzeteire támaszkodik. Együttese átcsempészi a Godspe/k, Bob Dylan, Joan Baez, Simon és Garfunkel műveit, a Jé^us Krisztus szupersztárt és egy másik Webber-művet a József és a csodakabátot, megzenésítettek Bornemissza-, Ady- és József Attila-verseket. Körmendy a Dolgaim elől rejtegetlek-et ítéli legjobb saját művüknek, „mely balladás, munkadalszerű, misztikus, szép kvint-párhuzamokkal. A nagy szólók pedig az Omega és az LGT stílusára emlékeztetnek. Produkciók ezek, nem énekelhető tömegzene”. Beckerék „kamazeneibb beat-irányzatnak” nevezik zenéjüket, és sajnálkozva ismerik el, hogy nem sikerült bevonniuk a híveket, pedig míg ők fenn játszottak a kóruson, egyik tagjuk — horribile dictu: ministránsruhában — lement megénekeltetni a híveket. Sikertelenül, ami nem is csoda, mert csak a „szagosmisén” játszhattak, szigorú 25
