Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Események, évfordulók
MÓRICZ ZSIGMOND CXXXVII zsoltár Emlékezés a babiloni fogságra Babilonnak vizeinél sírton sírván Búban ültünk, kesergettünk Sión sírján. Ránk lehajlott a szomorú fűzfa ága, Hegedűnket függesztettük sírva rája. Énekszóra, víg danára nógattak ott: Hej, a Sión énekiből daloljatok! Hogy? idegen földön az Ur énekeit? Hogy lehetne azokat elzengeni itt! Oh, ha rólad Jeruzsálem felejtkezem, Feledkezzék el rólam az én jobb kezem. ínyemhez a nyelvem üszke leragadjon. Hogyha nem lesz Jeruzsálem már vigaszom. Uram, Uram, emlékezz meg az Edomról, Mit kiáltott Jeruzsálem romlásakor! Bőszült szavuk felszállott a magas égig: Dúljátok csak, dúljátok fel ma fenékig! Babilonnak lánya, óh te elveszendő, Babilonnak lánya, légy te hulla, meddő: Áldott legyen, ki megfizet gaztettedért, Mint te nékünk, ád tenéked érette bért, Áldott legyen, ki megragad s vágja szived Ki sziklához paskolja a kisdedidet. 1910. május 16. 108
