Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)

Események, évfordulók

első vonalában. Sokáig főszolgabíró, aztán negyven évig járásbíró, majd huszonnyolc évig ügyvéd. Ma méltóságos úr, akinek a címe azonban Isten előtt tekintetes, a régi magyar életfelfogásnak tökéletes példánya lévén.- Honnan ismerte, bátyám, olyan jól? Családi ismeretség?- Nem, de ott laktak akkor a templom mellett. Mi meg diákok, ott játszottunk az udvaron, a labda beugrott, bementünk érte hozzájuk. A szobájában nem voltam.- Milyen tanár volt?- Aranyt imádták a tanítványai. Mindenki szerette.- Mire emlékszik abból az időből?- Sok csínyt tettünk, eccer meg is nevettettük Aranyt. Mindjárt a város végén volt a temető, nem tudom, ott van-e még most is, Kecskemét felé, ott volt a temetőn túl Halász Gedeonnak a háza, amint az végződött, következett a Beretvás Abris tízholdas szőleje. Hát mi, gyerekek, kitapasztaltuk, hogy milyen idő tájt szokott kimenni Beretvás Abris, az öregúr, a szőlőbe, és mi meg néhányan összeállottunk, odavaló fiúk vezetése alatt és napszállat felé kimentünk a szőlőbe, és mondtuk a vincellérnek:- Itt van-e már a kedves Beretvás Abris bácsi, mert meghívott bennünket barackuzsonnára.- O, nincs a még itt ilyenkor.

No, elbeszélgettünk a vincellérrel, és az azt mondta, hogy ha már meghívott a tekintetes úr, ne menjünk el, van barack elég. Mi aztán jóllaktunk és mikor megelégedtünk, akkor már féltünk is, hogy még itt fog bennünket Beretvás Abris bácsi s igyekeztünk el. Mondta osztán a vincellér, mikor kijött az úr, hogy: „Itt voltak a rokonok”.

De Beretvás Abris bácsi meg igen kényes volt a barackjára, nem volt még akkor annyi barack Nagykőrösön, mint most, és megmondta Arany Jánosnak, hogy a diákok mit csináltak. Arany meg azt mondta, hogy:

Csínyesek ezek a fiúk.

Nem is lett belőle semmi.

Mi pedig vérszemet kaptunk, hogy semmi baj se lett, és volt köztünk egy ügyes fiú, aki

úgy tapasztalta vagy talán hallotta, hogy az öreg Beretvásnak az a szokása, hogy a tolvajokat úgy riasztotta el, hogy mikor éccakára kiment a szőlőbe, mielőtt lefeküdt, akkor fegyverből kétszer lőtt. Azért, hogy tudják meg, aki lopni akar, hogy itt van és vigyáz.

Mi pedig kimentünk, és mikor ő lőtt, akkor már tudtuk, hogy lefekszik, már ilyenkor nem kell félni. így megszedtük a barackfáját.

De valahogy megismerték a vincellérek, hogy diákok voltak, és Beretvás Abris megint feljelentett Arany Jánosnál.

Akkor megharagudott Arany és azt mondta:

Ez már csintalanság.

De mikor megmondta neki Mentovich, hogy a diákok milyen jól kifogtak az öregen, akkor Arany is jót nevetett rajta, és visszavonta goromba ítéleteit. Azt mondta, hogy akkor ez mégsem csintalanság, hanem csínyesség.

Nagyon boldog voltam én abban az esztendőben ott Nagykőrösön, Aranynak a lánya, Juliska nagyobb volt nálam, a fia, Laci meg kisebb volt. De azokkal is barátságban voltam.

Ezzel tovább haladt a kedves nagykőrösi emlékeken s többet nem merült fel semmi,

106