Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Események, évfordulók
Beszédünk különlegességéről már 1836-ban így nyilatkozott monsignore Mezzofanti, aki élete vége felé 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt: „Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyezek? A magyar...”. Szinte vele egy időben jelentette ki Jakob Grimm, az első német tudományos nyelvtan megalkotója, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet! S hogy időben közelebbi citátumot is hozzak: Grover S. Krantz, világhírű amerikai antropológus, a Washingtoni Állami Egyetem professzora 1988-ban, Az európai nyelvek földrajzi kialakulása című művébén , az eddig Európa mostohagyermekeként kezelt magyarságban Európa műveltségalapító ősnépét ismeri fel: „A magyar nyelv ősisége a Kárpát-medencében... meglepő, úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét ... az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégibb.” A magyar nyelv eredete, fejlődéstörténete sokakat érdekel (különböző irányzatok csapnak össze újra és újra e körül), s legnagyobb örömömre egyre többen ismerkednek az ősi magyar írással is, amit hol székely-magyar írásnak, rovásírásnak, hol pedig pálosrovásírásnak neveznek, magával a beszéddel azonban kevesen foglalkoznak - érdemben! Magyar-történelem szakos az alapvégzettségem, de tanulmányaim során én is csak beszédművelést tanultam (ami elsősorban nyelvhelyességről szóló stúdium volt), nem pedig beszédtechnikát vagy retorikát. Harmincéves is elmúltam már, amikor végre valaki közérthetően elmagyarázta, hogy mi is a magyar nyelv, a beszélt nyelv tulajdonképpeni lényege. Teller Edéről van szó, a világhírű fizikusról. A 80-as években láthattuk a Magyar Televízióban azt a sorozatot, melyben az Egyesült Államokban élő tudós magyarokat, köztük jó pár Nobel-díjast szólaltattak meg. Riporteri kérdésre, hogy „minek köszönheti ezt a hatalmas sikert”, egymástól függetlenül szinte egybehangzóan azt válaszolták, „mert magyar az anyanyelvem”. A riporterasszony az utolsóként interjúvolt Teller Edénél végre megkérdezte: Miért gondolja így, professzor úr? Válaszát egy életre megjegyeztem: „Azért, kérem, mert a magyar nyelv az egyetlen beszélt nyelv a világon, amelynek fény természete van”. Az újságíró, mivel nem értette a választ, tovább faggatta: „Hogy tetszik ezt gondolni, professzor úr?” „Hát kérem - mondta Teller Ede - mint tudjuk, a magyar ősetimonoknak, melyek egyszótagos szavak, két jelentésük van, éppúgy, mint a fénynek. Amint a fény egyszerre anyagi- és hullámtermészetű, azonképpen a magyar beszéd is. Mert pl. ha azt mondom magácskára, hogy nő, akkor a nemére célzok, de mit csinál ott az a virág? Nő. Az ér főnév is, ige is. Az ég, a vár, a dob úgyszintén főnév is és, ige is. S mindig az dönti el, e sajátos kettősségből melyik jelentést értjük, hogy milyen környezetben használjuk... Ezért vagyunk zseniálisak” — tette még hozzá mosolyogva. A másik nagyon fontos vonás a beszélők attitűdje. A magyar a partnert partnernek tekinti - verbális kommunikációnk e szempontból különösen interaktív! Mivel a beszélgetőtársam nem fogyatékos, ezért tételezem, ha egyszer elmondtam neki valamit, akkor azt megjegyezte, nem kell neki újra és újra elmondani, mert tudom, hogy tudja. Talán ezért használ a magyar igen sok hiányos mondatot. Ha egyszer szóba hozom például Sárikát, amíg egy személyről beszélek, akár egy fél óráig is, a partner mindig tudja, hogy változatlanul Sárikáról van szó. Egy picit bonyolultabb példával illusztrálva: Zsuzsika már iskolás. Szeret oda járni. 94
