Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Történelem
Muhi Csilla 1978-ban született Szatmárnémetiben. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanára. Szülővárosában él. MUHI CSILLA Szabadkőműves páholy alapítása Szatmáron A szabadkőművesség fogalmához nagyon sok jelentés tapad, de csak kevesen ismerik a mozgalom valós történetét, célkitűzéseit, szerteágazó tevékenységét. Az ellene folytatott harc eredményeként elég negatív kép alakult ki a szabadkőművesekről. Valóságos szitokszó, eh'télő jelző ez, az összeesküvés-elméletek kedvelői azokat illetik vele, akikről úgy gondolják, hogy világuralomra, az emberiség alávetésére törnek. Sokan a szervezet zárt jellegével, titokzatosságával magyarázzák a rossz szándékot. Nemcsak a történelmi múltnak, hanem mai világunknak is szerves része a szabadkőműves-mozgalom, ezért érdemes megismerni, valós képet kialakítani róla. Szatmárnémetiben két páholyról vannak adataim: a Remény páholy 1872-1877, valamint a Kölcsey Ferenc páholy 1913-1919 között működött a városban. Jelen tanulmány a második, Kölcsey Ferencről elnevezett páholy megalakulásáról íródott. Azt szeretném bemutatni, hogy milyen módon jött létre Szatmáron egy szabadkőműves páholy a Nagy Háború előestéjén, kik alapították, és milyen célkitűzéseik voltak. Nem akarom a szabadkőművességet védeni vagy népszerűsíteni, de alaptalanul vádolni, támadni sem. Egy minél objektívebb kép kialakításához igyekeztem felkutatni mindazokat a témához kapcsolódó forrásokat, amelyek alapján többé-kevésbé hiteles képet lehet alkotni a szatmári szabadkőművesek tevékenységéről a XX. század elején. Elsősorban az általuk készített beszámolókat, jegyzőkönyveket, felterjesztéseket stb. használtam fel, melyeket felettes hatóságukhoz, a Symbolikus Nagypáholyhoz, illetve a testvérpáholyokhoz küldtek. Ezek a dokumentumok a budapesti Magyar Nemzeti Levéltárban találhatók és kutathatók . A Szatmár Megyei Levéltárban nem őriznek a szabadkőművességre vonatkozó dokumentumokat. A szabadkőművesek által kiadott újságok, folyóiratok, a Hajnal és a Kelet, valamint a páholytagok számára írt és megjelentetett brosúrák szétszórattatásuk miatt nehezen hozzáférhetők. Forrásanyagul szolgáltak még a helyi lapok és néhány országos kiadvány. A korabeli szatmári sajtó egy időben elég sokat cikkezett a szatmári szabadkőművesekről, a mozgalomról általában, ám az írások döntő többsége elég 81
