Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
egy utcaseprő nővel, együtt elmennek moziba, valamiféle testi kapcsolat is létrejön köztük, s, amikor a nőt hazakíséri, annak családjából valaki megkéseli. „Tompa a sajgás”, s újra továbbindul. Időközben találkozik egy idős nővel, aki egy csomagot bíz rá: aztán hazamegy, lefekszik, gondolkodik és emlékezik — aztán belehal a késszúrásba. A kép. Egy ember megy az utcán. Ez a valóság. Aztán, hogy mi minden van a képen belül, mi mindent fed el a valóság puszta látványa, másodlagos. Hősünk rója Budapest utcáit, éli és átéli a hétköznapok történéseit anélkül, hogy akár egy pillanatra is feltárulna, mi és ki ő: szenvedő majd haldokló ember a maga töprengéseivel, gondolataival, emlékeivel: a lényegével. Dobai korai novelláinak igazi erejét narrációjuk adja. A narrátorok mindig szigorúak, kemények és szenvtelenek. Csak a képre koncentrálnak. Tartózkodnak attól, hogy a kép mögé - a víz alá, a meder felé - nézzenek: csak láttatni akarnak, mivel a kép mögötti valóság láthatatlan. Ebben áll az írások hatása. Az olvasó szembesül egy elmondott történettel, aminek történetét ő kell, hogy összerakja: a szöveg képsort közvetít, a képek közti kapcsolat megteremtése az olvasó feladata. Jegyietek: 1. V. ö. Kulcsár Szabó Ernő 2. V. ö. Tóth Erzsébet: Dobai Véter királypálmái. Új könyvpiac. 2004. 03. 11. 3. MB: disszertáció 4. MB: Parnasszus 5. V. ö. Szabolcsi Miklós: Indulatosjegyzetek a mai magyar prózáról 6. U. o. 7. V. ö. Béládi Miklós: Merre tart a magyar regény? 8. V. ö. Tiszatáj-vita 9. Pomi 10. KSZE-é például 11. V. ö. Szilágyi Ákos 106-109. 53
