Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
1874. jan. 29. Arany János: Igyunk bi\ agt... {Csendes dalok I.) 1875. febr. 23. Arany János: Igyunk /;/y adj... [Csendes dalok I.) 1875. márc. 4. szöveg nélkül 1875. márc. 11. szöveg nélkül a 30-as évekből Kölcsey Perene: Bú kél velem 1875. nov. 5. Arany János: A madár elnyugs^ik 1875. dec. 24. szöveg nélkül 1876. szöveg nélkül 1876. júl. 12. Arany János: Zách Klára 1876. jún. 27. szöveg nélkül 1880. febr. 27. Petőfi Sándor: Hangámjös-y:e? 1880. febr. 8. Petőfi Sándor: Csokonai 1880. febr. 3. Petőfi Sándor: A toronyban delet harangodnak 1882. április Arany János: A tudós macskája Arany szerzeményei elsősorban baráti körében voltak népszerűek, kiadásuk után azonban többen is feldolgozták őket, főként férfi- és vegyes karra, mint Bartalus István, Harrach József, Horváth Ákos, Koessler János, Révfy Géza, Sarudy Ottó. Érdemes megemlíteni Szabó Csaba nevét, aki a Toldi bábváltozatához írt kísérőzenéjében két Aranydallamot használt fel (A hegedű száraz fája; Igyunk bíz azt...), természetesen merőben más koncepcióban, mint múlt századi elődei. Az Arany-dalok népszerűségében jelentős szerepe volt a nagy költő iránti tiszteletnek is, de a kortársak lelkesedése korántsem volt egyöntetű: a Zenelap 1889. 9. számában, mely a zeneoktatás akkori viszonyait teszi szóvá, ezt olvashatjuk: „Magyar zenét az Akadémiában nem tanítanak...” „Koessler János úr, az orgona és énekkartanítótól [...] más magyar zenét eddig nem hallottunk — mint, hogy elénekeltette Arany János dilettáns dalait.”23 Arany természetesen nem ugorhatta át korát, rendszeres zenei oktatásban nem részesült. Ekkora formátumú költőtől nem is várhatta el senki, hogy más művészetre „álljon át”. Szerzeményei híven tükrözik a magyar középréteg ízlésbeli változásait, a németes szalondaraboktól a népies műdal térhódításáig, mely valósággal elözönlötte a század zenei köztudatát. A 30-as években írott két dal németes jellegű, elég erőltetett dallamvezetésű, öregkori darabjai viszont semmiben sem különböznek a dilettáns műdalszerzők által termelt daraboktól. Kiérezhető, hogy Arany felfigyelt egynéhány érdekesebb dallam-, s a bennefoglalt harmóniai fordulatra, de általában véve önálló zenei invenciója nincs, mint megállapította Kodály. Érdekes módon dalainak többsége moll (számuk 15), és meglepően bátran alkalmazza a modulációt. Dalai mégis rendkívüli jelentőséggel bírnak, nemcsak azért, mert máig is mintaképe maradt a nemzeti költőnek, aki a nyelvi tökéletességhez éppen zenei érzéke kapcsán jut el, hanem azért is, mert kulcsot ad ahhoz, hogyan értelmezte a megzenésített vers ritmusát, nemcsak a saját verseiét, hanem más költőkét is (6., 7., 8. dallampélda). 41
