Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

1. dallampélda: I. re'sy 16. s%. Halkan

A gyűjtemény második része a „Társas dalok” címet viseli, ez is német eredetű elnevezés: a „Geselliges Lied” vagy „Gesellschaítslied” után, és a benne foglalt 38 darab beszédesen példázza, hogy a városlakók mennyire telítve voltak a szazad első felében virágzó biedermeier stílusú, érzelmes dalokkal, németes dallamokkal, melyeket Színi 1865-ben „nemesi népdal”-nak nevez! Ezek a Bartalus által „gitár-irodalom”-nak nevezett irányzat termékei, telve jambikus verseléssel, a nyelvújítás germanizmusaival. Itt is van ismert költő versére énekelt, népies hangú, népszerű dallam (Csokonai, Bajza, Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty költeményeire, sőt még egy Schiller-vers is előfordul — Szemere Pál fordításában — a dallamok között. Ez a németes dalstílus még a parasztságot is elkapta, írta Kodály; az első rész 35. számú darabjának felirata „Paraszt legénytől való, széltire fútták 1829 körül” — a dal maga érzelmes műdal, hármas ütemben. (Arany az elfelejtett szövegrészt nem pótolta). #,j

2. dallampélda: I. résy 35. sy.

Természetesen az első rész jó néhány darabja kerülhetett volna a Társas dalok közé. Arany magában hordta ezeket a dallamokat, csoda, hogy verselésében megtudott szabadulni

hatásuktól. Ez a csoport jó ideje már feledésbe merült, míg a másik két rész java még ma is él.