Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
Mózes Attila 1952-ben született Marosvásárhelyen, 2017-ben halt meg Kolozsváron. Prózaíró, szerkesztő. Ezzel a regényrészlettel a 2017. jan. MÓZES ATTILA Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket (részlet) Már végét járta a nagy, szűz havak ideje, de a tavaszelőből leharapó télutó még úgy vicsorgott, hogy a legszárazabb meteorológusnők is csak álmodoztak a kikeletről. A temérdek hó meglehetősen közel fehérlett a hullámszerűen érkezendő tavaszi melegek idejéhez, súlyosan, de takarodásra készen ült meg mindenütt. Ha ez a rengeteg hó egyszerre olvad el, mekkora árvíz lesz! - gondolta a kint harsogó fényben és közönséges ricsajban, melynek kakofóniája most mégis emberien vonzónak tetszett. Vonzó volt a kis söröző álmos, füstös félcsöndje is, vonzó, mint az időnként óhajtott, ám soha meg nem valósuló polgári élet délibábja, hétköznapi gondokkal, lakással, hétköznapi szeretővel, amint csöndesen kíséri el semerre sem irányuló sétáin, aztán haza, kiiktatva életéből az esték és éjszakák kényszerűen, ám mégis minduntalan fölkeresett baráti társaságát, melyben mindig igyekezett éppoly polgárnak és hétköznapinak mutatkozni, mint bárki más, ami aztán magányában bosszulta meg magát, csöndes fejfájást és hányingerig fokozódó émelyt okozva. Meglepetés nincs, észrevédenül kell megöregedni, reggeli rosszullétek, bekapott sörök és unottan elköltött ebédek előtt, közben és után, elfojtott dallamokkal magunkban, gondolta Szilveszter, amikor már túl volt a délebéden, s lustán azon tűnődött, ama néhány rossz közül melyiket is válassza erre a délutánra, estére, éjszakára, ha egyáltalán nem akar hazatérni magányát bejáró lila színű és testszín foltos jaguárjai közé, kopogó zongorájához, amelynek húrjai tekercsekben ernyednek a hangszer alatt, ki tudja, meddig. A kora délutáni utcák népe otthonosan igyekezett hazafelé, minden lépésre a növekvő város faunájának tipikus, csak a figyelmes szemlélő számára kirívó egyedei sürögtek, saját fontosságuk tudatában, s különbözőségük együttese adta meg a város egyenar- cát, a városét, mely egyelőre még csak méreteiben változott, de valahol a mélyben készült már a „minőségi ugrás”, amikor egy nap a régi, aluszékony városlakókra egy teljesen megváltozott város ébred. Ebben az emberrengetegben Szilveszter egyidejűleg s mégis egymástól jól elkülönítve vette észre a 31-én elhunyt szerzőre emlékezünk. 17
