Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. tavasz (3. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
s már hollandul is elég jól galatyoltam, egyszer előhozakodott, hogy szervezhetnék neki pár komoly munkást takarításra. Na, akkor aztán addig rágtam a fülét Lacinak, hogy gyere, meglátod, jó lesz, segítek, amiben lehet, legalább együtt is leszünk, hogy aztán beadta a derekát... A bútorgyáros exfőnököm azóta is görbén néz rám! — röhintette el magát Laci. — De már oda vissza nem mennék! Beleszoktam a jóba. A fene gürizzen itthon aprópénzért... Na, persze!, fintorgott magában Vajda, hogyne, mert annyi év után még mindig számon tart téged az exfőnököd... S olyan jól alakultak a dolgok — folytatta az asszony -, hogy Laci is meg tudta dumálni a főnökével, minden kéthónap után engedjék el egy hónapra, így egyszerre tudunk jönnimenni. Biza, s így a leánykát is tudjuk rendszeresen látni, ugye... — tette hozzá Laci. Vajdának kicsit gyanúsnak tűnt a történet. Túlságosan klappolt minden. Eszébe jutott, mit mondott Irma néni, hogy ezek nagy hántások. Tudják lökni a szöveget, a fene se tudja, mennyi az igazság, mennyi az üres dicsekvés. Azt mindenki tudja, hogy a vendégmunkások hajlamosak egy kicsit megszépíteni a dolgokat. A kereset szuper, a körülmények prímák, a patron (így, románosan mondva a tulajodonos) korrekt csávó. Igen, a beszámolók olykor paradicsomi állapotokat mutatnak. Lehet, hogy a valóság köszönő viszonyban sincs ezzel, de ezt már az itthoniak nem tudják. Azért nem mindenkinek jön össze olyan jól, mint nektek... - mondta óvatosan, miután kiita sörét. Nem bizony! Élelmesnek kell lenni. Olyanokról tudunk, hogy ledolgozták a hónapot, kettőt, s aztán hazazsuppolták őket fizetség nélkül. De olyant is hallottunk, hogy csak felét adták meg a megígértnek, s amikor reklamálni kezdett, azt mondták, hallgasson, mert a rendőrségre adják feketemunkáért... Hiába, na, sokan a nyelvet se bírják, ugye, könnyen elbolondulnak... - tette hozzá az asszony. Azokat se irigylem, akik meg kell fizessék a kvártélyt s a kaját. Mert az nem kevés odakint. Hiába keresnek ezret, ezerkettőt, ha ötöt-hatot otthagynak rezsire! Nekünk szállásunk, kajánk, minden megvan! S tegyük hozzá: nem is akármilyen! - tromfolt rá az asszony. Mert olyant is hallottunk, hogy úgy volt meghirdetve az állás, hogy ingyen szállás, de melegvíz nem volt benne, s száz emberre jutott két rezsó a konyhában... Ilyenkor tovább kell lépni, s kész! — legyintett Laci. - Kell nézni a hirdetéseket, mindig kerül valami. Amikor én kimentem, kiderült, hogy a cég csak heti három napra tud munkát biztosítani, s így biza a fizetés se volt valami egetverő. Na, ha nem, kerestem magamnak másodállást. Többet is. Füvet nyírtam, havonta egyszer eljártam egy farmra vágó tyúkot rakodni. Hogyhogy havonta egyszer? — értetlenkedett Vajda. Ez egy olyan farm volt, ahol tojótyúkokat tartottak. Egy tyúk csak egy évig-másfélig adja a maximális mennyiségű tojást, s utána már nincs értelme tartani, vitték levágni. Szóval, minden hónap végén volt ilyen szelektálás, arra mentünk. Tizennégyesével kellett összerekani a tyúkokat egy spéci ládába. Kaptunk köpenyt, védőkesztyűt. Jól fizettek, de 9
