Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Szépirodalom
Megtekerte. Közben sivalkodott a tehén, Misu egészen kicsit tekert a fején. „Még meleg, te is átmehetsz rajta”, mondta a Misu cimborája. Na de?! Egy tohonya szőke német halom! Egy tohonya hegy! Nem képzeled, hogy én arra felmegyek. Sakkoznak. Álmodoznak. Dicsekednek. Hazudoznak. Makarov lépésben járatja a lovat, hogy ne puffadjon a hasa. Aprózva, kényeskedve lépeget a gyönyörű állat. O sem való háborúba, sóhajtja sokadszorra a holtfáradt Makarov alezredes. Állatok, nők, hadbírók Minek akkora ügyet, hiszen semmi nem történt! Senki nem halt meg. „Katonai egységek vagy katonák részéről a civil lakosságot nem érte fenyegetés.” Az utcákra is csak azok a kiéhezett német kurvák ömlenek ki, akik AZT akarják. A kisasszony bátor volt. Azt állította, hogy ő szervezett kommunista. És öntudatosan fenntartotta a panaszát. A katonaorvosi vizsgálattól sem riadt vissza. „VALAKIK tényleg megerőszakolták”, mondta a bosszús doktor. „Felsorakoztatjuk az osztagot. Meg tudja mutatni, kik... erőszakolták meg?” Makarov is érdeklődve figyelt, mintha sakkjátékhoz készülődnének, különösebb izgalom nélkül mozdultak a fiúk a sorakozz, igazodj vezényszóra. A kisasszony dacosan és elszántan végigvonult a katonák előtt. Visszafelé határozottan rámutatott négy katonára. „Nem is láthatta őket.” Makarov felfigyelt. Hátulról történt. A szakasz felmorajlott. Lefogtak, aztán helyet cseréltek. Mind a négyüket láttam szemtől szembe is. Nagyon jól láttam őket. De — kérdezett volna a politikai tiszt, a százados. De inkább hitetienkedve rákérdezett a tolmácsra, „pontosan fordít?!” Igen, azt mondja, hogy hátulról. A nő hajthatadanul ismételgette: Mint egy állatot. A százados pontosság-igénye miatt a tolmács is annyiszor ismételte, ahányszor a nő kimondta: „Mint egy állatot”. A város szovjet katonaság kinevezte polgármestere is ott állt az iskola udvarán. A panaszos nők és családjaik képviseletében. Az izzadó politikai tiszt tétovázott. Nem egy szimpla helyzet. Térdre kényszerítettek, előre döntöttek, szétfeszítetták a lábaimat, moccanni sem tudtam ebben a helyzetben. „Mint egy állatot”, ismételgette a politikai tiszt. Egy nővel nem bánhatsz úgy, mint egy állattal. „Állatot nem erőszakolhatsz meg! Hát az milyen dolog?!” 7
