Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
VÉGH BALÁZS BÉLA Josef Haltrich, a mesegyűjtő (A% idei budapesti könyvhétre jelent meg munkatársunk, Veres István munkája: Josef Haltrich A csodát termő fa. Erdélyi s%ás% népmesék. Válogatta és fordította Veres István. Gyerekek rajsţaival. Pont Kiadó, Budapest, 2016. Ebből a% alkalomból köböljük a% alábbi tanulmányt). Végh Balázs Béla 1953-ban született Börvelyben. Irodalomtörténész, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti tagozatának oktatója. Josef Haltrich (Szászrégen, 1822. július 22. — Segesvár, 1886, május 17.) erdélyi szász történész, néprajzkutató, tanár és lelkész a klasszikus mesekutatókhoz hasonlóan egy személyben gyűjtője és értelmezője a népmesének. Példaképei a Grimm-testvérek, akik elsőként dolgoztak ki átfogóbb mesevizsgálatot, és alkalmaztak gyűjtési, lejegyzési és feldolgozási módszereket, meghatározva a mesekutatást a teljes 19. századra. Szándékuk a germán mitológia rekonstruálása volt, s ehhez forrásként kívánták felhasználni a szájhagyományban élő meséket és mondákat. Bár Haltrich gyűjteménye harmadik kiadásának (Deutsche Volksmärchen aus dem Sachsenlande in Siebenbürgen, 1882) előszavában megígérte, hogy mestereihez hasonlóan ismertetőt és magyarázatot fűz mesekötetéhez, sajnálatos módon soha nem készült el vele. Ám vannak források, amelyek hírt adnak a legfontosabbakról: mesegyűjteményének keletkezéséről, céljáról és sorsáról. Ilyen például a Zur deutschen Tiersage, amely a segesvári gimnázium 1854/55. évi programjához készült. Ez többek között olyan meséket is tartalmaz, amelyek az első nagyobb meseszöveg-közlésnek számítanak az érdél}! német mesegyűjtésben, évekkel korábban csak kalendáriumokban közöltek meséket és mondákat, elsősorban az olvasók szórakoztatására, tudomást sem véve a mesekutatás módszertanáról. A gyűjtemény első és második kiadásának előszava Haltrich körvonalazódó gyűjtéskoncepciója mellett keletkezéstörténeti konkrétumokat is tartalmaz. Például az első kiadásból tudjuk meg, hogy Haltrich az anyjától, a nagyanyjától és a testvéreitől hallotta a meséket, valamint a szászrégeni Stephan Anna Mariától, a híres mesemondótól. Az állatmesékhez írott értekezésében ezen kívül megemlíti a balkácsi (Bulkesch) „Schmidt nevű parasztembert”, aki annyira megigézte Haltrichot, hogy „a népi elbeszélések valóságos kincsesbányáját” látta benne. A Haltrich-kéziratokat átböngésző Hanni Markel kiegészíti a korábbi szűkös adatokat: terjedelmes jegyzetfüzetében (Rumpelhammer für sächsische Märchen und 66
