Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
Kereskényi Sándor 1951-ben született Szatmárnémetiben. Irodalomtörténész, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa. KERESKÉNYI SÁNDOR A szatmári Arisztotelész Jonathan Barnes szerint az Arisztotelész-recepció kiterjed a a nyugati gondolkodás egészére. Hatását részben közvedenül érezzük, hiszen az utókor úgy vette át az arisztotelészi gondolatokat, mint cáfolhatadan és mindenféle vitán felül álló igazságokat. Még jelentősebb azonban a görög filozófus közvetett hatása. S itt már nemcsak a rendszerről van szó, hanem a módszerről is. Az emberiség évszázadok óta arisztotelészi módon gondolkodik. Tegyük hozzá: a tudományos módszer fogalma mint olyan, maga is arisztotelészi eredetű. Természetesen tőle származik az empirikus tudományosság eszméje is — az a meghatározó elképzelés, hogy az absztrakt argumentum mindig alávetendő a faktuális evidenciának, s a legimpozánsabb elmélet is a megfigyelés és a tapasztalat ítélőszéke elé tartozik, s ez csak így becsületes és értelmes. Dante joggal vélte úgy, hogy Arisztotelész „mestere mindazoknak, akik mesterei a tudásnak”, Aquinói Tamás pedig az egész kereszténység szellemi reformját a görög gondolkodó nyomán haladva képzelte el. Francis Bacon és John Locke a természet- és társadalomtudományok atyjának tekintették őt, akinek a nyelvét akkor is beszéljük, ha éppen hallgatunk. Érdekes azonban, hogy noha a biológia és a logika megalapozója, az eme tárgykörökhöz tartozó munkái immár elavultak, míg egyes (hajdan vázlatosnak tekintett) művei, így Fizikája., Metafizikája s főleg etikai kezdeményei, továbbra is elevenek, ösztönző hatásúak. Fontos, hogy lássuk: Arisztotelész, műveivel és életével, azaz explicite és implicite, az emberi önmegvalósítás és önkiteljesítés máig érvényes példáját nyújtotta — nem csupán filozófusoknak és értelmiségieknek, hanem mindannyiunk számára. Ezzel magyarázható egyrészt hatása a 20. századi filozófiára (Ernst Blochtól Martin Heideggeren át egészen Ludwig Wittgensteinig), másrészt a jelenlegi Arisztotelész-kutatás rendkívüli kiterjedtsége, illetve szerteágazó volta. Egyáltalán nem meglepő, hogy a kommunikációs cselekvés filozófia (Jürgen Habermas) vagy a mai morálelmélet (Alastair MacIntyre), de még a legújabb feminista politikatudomány (Ayn Raind) is sokkal tartozik Arisztotelésznek. Mindezeket figyelembe véve elmondható: a szatmári 61
