Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)

Tanulmány, recenzió, kritika

kiváló segítségnek bizonyul az arisztotelészi természetfilozófia fogalmiságának megértésében és annak belátásában, hogy a mozgás és lehetőség „metafizikai” meghatározása egyáltalán nem egy elvont, az e világi létezők megjelenéssokaságaitól elszakadt szinten megy végbe, hanem a természet működésével együtt elgondolva. Amikor Arisztotelész az állati mozgás okainak vizsgálatába kezd, azt e definíciók bizonyos értelemben vett előzetes birtokában teszi, ami pusztán annyit mond ki, hogy minden mozgás és cselekvés a jóra irányul. A kiindulópont tehát szemlátomást platonikus: a törekvések és a mozgások egységes célját tételezi. A mozgás princípiuma azonban nem egyetemes, mert ha az lenne, akkor szinte kimondhatatlanul nemes és tiszteletreméltó elve lenne minden mozgásnak. Ezért tesz különbséget Arisztotelész áyadöv és kcíXóv között/' és bizonyos szempontból ez a különbség szolgál alapul az etikákban kifejtett Platón-kritikájának is/ Az összes ezzel járó részproblémával együtt a jó egyetemessége legfőképpen azért problematikus az arisztotelészi gondolkodás egészében, mert ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a jó a mozgás célja, mirevalósága és határa és semmiképp sem egy kizárólag etikai értékként tételezett elérendő végcél, akkor a jó lehetőléte mellett törünk lándzsát.

Jegyietek:

1. De mot. an. 700b 30 ópoítoq Kívdrai rö ad Kivovpevov

2. De mot. an. 700b 28; Nussbaum fordításában: „the end in the sphere of things that can be done”. Aristotle's De motu animalium, transl. Martha Craven Nussbaum, (Princeton: University Press, 1985.), 35. Nagyon találó a npaKTcüv-nak ez a fordítása.

3. De mot. an. 700b - 701a

4. De mot. an. 700“ 34 Kivelodai Kal npárreiv

5. Az utóbbi állásponttal kapcsolatban lásd: Klaus Corcilius: Streben und Bewegen. Aristoteles’ Theorie der animalischen Ortsbewegung (Berlin: Walter de Gruyter, 2008.)

6. De mot. an. 700b 32 rtöv (cpcov kívtjou~ íxei népac,

7. „Aristoteles führt hier den Begriff ,Gut’ ein, um damit alle möglichen Zwecke der verschiedensten Formen animalischer Ortsbewegung zu bezeichnen. Er verwendet hier — so wie in allen bewegungstheoretischen Kontexten — den Begriff des Guten in einem weiten Sinne, der nicht voraussetzt, dass der erstrebte Einzelgegenstand von dem Lebewesen auch als Gut erkannt wird: Bewegungstheoretisch ist jeder Einzelgegenstand, der erstrebt wird, für das strebende Lebewesen ein Gut, auch dann, wenn es nicht über die kognitiven Ressourcen verfügt, ein Gut als ein Gut (und nicht nur als lustverheißend oder leidabwendend) zu erkennenf...] .” Klaus Corcilius: Streben und Bewegen. Aristoteles’ Theorie der animalischen Ortsbewegung (Berlin: Walter de Gruyter, 2008.) 264.

8. Nikomakhoszi etika 1112b 33

9. De mot. an. 700b 26-28

10. De mot. an. 700b 28 rö faivópevov áyadöv áyadov xúpav é)(£iv

11. Demot.an. 70T 23 ai Őé nporáoeic, ai noirjriKai őiá ővo dScöv yívovrai, Siá re rov áyadov Kai öiá rov Svvarv. Lásd még Jutta Kollesch értelmezését: Über die Bewegung der Lebewesen, transl. Jutta Kollesch, (Berlin: Akademie-Verlag, 1985.) 48.

12. Ted Sadler: Heidegger and Aristotle. The Question of Being (London: Athlone, 1996.)

58