Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)

Események, évfordulók

PANEK ZOLTÁN Hazatérés

Itt van ez a készülődő este, lassan már szürke, belejátszik a hegyek égben oldott kékje, közelebbről százféle zöld, a domboldal tapintható tenyészete, fák hazahívó levele. Hogy el tudják rontani, különösen így alkonyattájt seszínű fellegek a világ természetes ámulatát. A világ: a fellegek is; ámde ezzel ők nem nagyon törődnek, jöttmentek egy valamilyen este hangulatában, mit érdekli őket, miből mi lesz, az éjszaka mindenre ráborul úgyis. Ma délelőtt ríz óra valahány perctől tíz óra negyvenig heves zápor mosta a szőlőhegyet; nem akartak a fellegek eloszlani. Csak délután bukott ki a nap, már a hegygerinc mögül, mintha nem is kelt volna a világ fölé reggel. Volt nap, nincs nap. Csak alkonyodik, csak este lesz és éjszaka. Az esőcseppek sokáig töprengtek a fák levelén: billegtek, mint a bizonytalanság. Szédülten zuhantak a levélig, ott ejtőernyőt nyitott nekik a fa, néhány méter magasból gyöngéden a földre ereszti mindegyiküket. A földig már lépésben. Valahogy így érkezik haza, szerelmes otthon-maradásba, az ember is. Siet, rohan, felgyorsuló szomjjal jön, úgy véli, magasságból, holott csak messziről, a függőleges majd vízszintessé szelidül, becsapódni kész, lecsapódni készül, enyhet keres, de nem olyan egyszerű a dolog. A hazatérés felgyorsult, sebessége kapu előtt, küszöb előtt megtorpan. Belső noszogatásra indul haza az ember — egy valamikor gyermeki kézzel elmorzsolt diólevél fanyar illata feltámad, siettének elébe leng. Fékezni kell: a kaputól van csak messze hazáig. Valamint az esőcseppnek a falevéltől földig. Ez a távolság a nagyobb.

A délelőtti zivatar estére rendszerint visszatér; neki sem sikerül megérkezni egyszerre. Az ember, akárcsak a fellegek: innen emelkedett messzi-magasokba, megtérnie ide kell. Máshol jöttment, itt nem lehet az, elment, aztán megjön, megérkezik haza. Áldott a föld, melyen a hazatérő nyári zápor végül elterül. Ragyogó reggelig a leghosszabb utazás alussza álmát.

(Kőszegremete, Szukmánszer, 1972. augusztus 2.)

130