Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)

Események, évfordulók

MÁRIÁS JÓZSEF Petkes József (1928-2016) Máriás József 1940-ben született Felsőbá­nyán. Ny. újságíró, irodalom­­történész. Jó családban születni, jó iskolákba járni, magas életkort megérni — isteni ajándék. Isteni ajándék a művészi hajlam éppúgy, mint a lehető­ség annak kibontakoztatására. Isteni ajándék az erő a küldetéshez, akaratunk érvénye­sítéséhez. „Nyolcvanöt évesen úgy érzem, hogy egy magaslatra értem — közben az a remény éltet, hogy vannak még na­gyobb hegyek is —, ahonnan visszatekinthetek a megtett útra, akárha szülőhelyemen, a Szilágyság peremén fekvő Tasnádon tenném azt az Ér, a Kraszna, a Szamos, a Tisza szabdalta síkság irányába. Én mindig boldog ember voltam. A diktatúra évei alatt is. Csodálkoznak? A művész belső szuverenitása akkor is sérthetetlen volt: a táj szépségét - képeim leggyakoribb ih­­letőjét, témáját - nem árnyékolta be semmi. Ha néha felhő tarkarta el a Napot, ha villámlás, égzengés kergetett fedél alá, az is csak újabb próbatétel, kihívás volt: azt a pillana­tot is tetten kell érni! A valóban festői falusi házak, a tör­ténelmi levegővel telített erdélyi tájak, a régi, sajnos mára jobbadán eltűnt hajdani falusi kézműves világ még létező szellemi és tárgyi emlékei vonzáskörzetében, rajzolása köz­ben aligha jöhetett számításba, hogy akkor hányadik párt­­kongresszust tartották. Boldog ember vagyok és bizakodó. Különben nyolcva­nadik évemben ugyan miért láttam hozzá műterem-építés­hez? Olyanhoz, amilyet mindig is álmodtam? Boldog ember vagyok, hisz a vasfüggöny leomlásával kinyílt előttem a világ! Garabonciás diáként kóborolhattam be Európa számos országát — kiállítóként, művésztáborok résztvevőjeként, vezetőjeként. És van egy másik utazás is: a képeimé. Az erdélyi tájak, az Érmellék, a Szilágyság, a szatmári síkság, a Hortobágy, Kárpátalja, Svédország, Franciaország, Svájc, Németország... festői látványait megörökítő, megidéző akvarelljeim szétszóródtak a négy égtáj irányába. Boldog ember vagyok, hisz megadatott számomra az erő és egészség, hogy folyton úton lehessek, hogy eljuthas­sak azokra a helyekre, amelyek nekem s népemnek egya­ránt kedvesek — Vereckétől az Uz völgyéig, a Hortobágytól 123

Next

/
Thumbnails
Contents