Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. nyár (2. évfolyam, 2. szám)
Történelem
CZIGÁNY ISTVÁN Az Erdélyi Fejedelemség szerepe a Rákóczi-szabadságharc kül- és belpolitikai legitimációjában Czigány István 1954-ben született. Ny. á. alezredes, történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum ny. munkatársa. Bár az Erdélyi Fejedelemség kulcsszerepet játszott II. Rákóczi Ferenc fejedelem politikai érvrendszerében és katonai terveiben, kezdetben mégis a török földön lévő egykori „kuruc király”, Thököly Imre és katonáinak szánták a fejedelemség elfoglalását. Taktikai lépésről volt-e szó, vagy a fejedelem komolyan vette az egykori „kuruc király” trónigényét, arról ellentétesen szólnak a források. Rákóczi az emigrációban írott (1717-1718) Emlékirataiban és Vallomásaiban részletesen foglalkozott az Erdélyi Fejedelemséghez való jogával és a fejedelmi cím elfogadásának körülményeivel. Vallomásaiban úgy vélekedett, hogy „.. .csupán én személyem volt alkalmas a Házam és őseim iránti tisztelet okán arra, hogy egyesítse az egy akaraton levők terveit, és barátságot hozyon létre a külföldi keresztény fejedelmek között. Nagyobb lehetőségem volt, mint dédapám, I. György óta bárkinek arra, hogy helyreállítsam a [III.] Ferdinánd császárral Nagyszombatban kötött békét, amely akkor megszilárdította az ország szabadságjogait, melyeket később többnyire eltöröltekT2 Élete végéig szilárdan hitt abban, hogy ő az Erdélyi Fejedelemség legitim uralkodója. Szerinte a magyar királynak nem volt joga ahhoz, hogy őt, akit a törvényeknek megfelelően a (1704. július 8.) a gyulafehérvári országgyűlés fejedelemnek megválasztotta, 1707-ben pedig a marosvásárhelyi diaetán formálisan is beiktatták fejedelmi méltóságába, kirekessze a hatalomból. Többször és hosszasan fejtegette az erdélyi fejedelmi cím elfogadásának indítékait. Az európai politikai nyilvánosság számára szánt Emlékirataiban utólag úgy látta, hogy 1704 nyarán azért fogadta el az erdélyi fejedelmi címet: „...mert meg voltam győződve róla, hogy a magyar és erdélyi nemzf, de különösen a katolikus vallás érdeke, hogy e fejedelemség ne jusson Thököly fejedelem kezére, aki máris levelezni kezdett egykori lutheránus barátaival, abban a tizenegy vármegyében, ahol birtokai voltak, melyeket vissza kapott.”’ Hasonlóan negatív képet festett Thököly Imréről a Vallomásokban is: „...felötlött bennem mindaz> am*t ~ ha ^n nem fogadom el a fejedelemséget — Thököly megválasztása vonhatott volna maga után, s ami kárára és ellenére lett volna mindkét országnak...” Thököly Imre, akit a törökkel való szövetsége miatt 108
