Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
teljük a vidéki közönséget, mint a saját kolozsvárit! Abba a jegyárba, amit mi elvárnánk a kiszálláson, simán belefér egy szervezett kirándulás, bérelt autóbusz árával együtt, és itt meg lehet venni a csoportos jegyet, ami nagyon nagy kedvezményt biztosít. Nem hiszem, hogy a világon valahol látnak még minőségi operát ilyen olcsón, mint amit mi biztosítunk. A közösségeknek legyen bátorságuk megszerveződni és ide jönni, mert itt olcsón jó előadást láthatnak! Ez szerintem működik is, ha a nemrégi Bál a Savoyban előadásra gondolok, itt 95 százaléka a nézőknek vidéki volt. 150 személy jött az egyik településről, 80 a másikból, jelentős részük nem is Kolozs megyéből érkezett. Kimentem az Opera elé este, Hargita megyei, Beszterce megyei, Maros megyei buszok sorakoztak. Rájöttek a közösségek sokfele, hogy egy-egy kirándulás is belefér Kolozsváron az operalátogatás mellett. Jöjjenek Kolozsvárra, mert sokkal élményszerűbbek az előadásaink, mintha mi mindenáron, olyan feltételek mellett, amit ők biztosítani tudnak, kiszállni akarnánk. Meggyőződésem, hogy ha összeszámolnánk, hogy a Magyar Opera hétvégi előadásaira milyen arányban érkeztek vidékről a nézőink, anélkül, hogy pontosan megszámoltam volna, biztos vagyok benne, hogy körülbelül 80 százaléka a szombat-vasárnapi közönségnek nem kolozsvári. A magyarországi zenés színházakkal a kapcsolatunk az utóbbi években, pontosabban az elmúlt 4-5 évben jelentősen megjavult. A miskolci Bartók Plusz Operafesztivállal az együttműködésünk már régebb óta folyamatos, és szinte minden évben valamilyen produkcióval részt vettünk rajta. Jelen vagyunk Kelet-Európa talán legjelentősebb operafesztiválján, Miskolcon. Az utóbbi 4-5 évben a másik magyar operával (azt tudni kell, hogy két magyar opera van a világon, a budapesti és a miénk) vált igazán tartalmassá az az egyezmény, amit sokkal régebben kötöttünk. Az Operaházzal most folyamatban van egy három éves együttműködési szerződés, ami közös produkciók létrehozását jelenti. Erre már két példa volt, az első nagyobb ilyen projekt a Verdi évben, a Verdi Schiller drámáira írt fiatalkori operáinak a bemutatása révén. A Luisa Millerre, a Szent Johannára és a Haramiákra gondolok, amit egymás után három nap alatt bemutattunk 2014-ben - mind Budapesten, mind pedig Kolozsváron. A művészek közt voltak kolozsváriak és voltak budapestiek, tehát ez hamisítatlan együttműködés volt. Hasonló programunk többek közöttt Wagnernek a Szerelmi tilalom című operája, amit a tavaly mutattunk be mind Budapesten, mind Kolozsváron. Volt egy lemezbemutatónk is a Művészetek Palotájával közösen, ahol három jelentős kortárs zeneszerzőnek kiadtunk egy lemezét, többek között a Kolozsvári Magyar Operabarátok Köre Alapítvány szervezésében. (Orbán György Pikkó herceg, Vajda János Leonce és Léna és Selmeczi György Szirén című operáinak a hangfelvétele és a lemezbemutatója a Művészetek Palotájában.) Folyamatosan, most már harmadszor, részt vettünk a budapesti Primavera Operafesztiválon, aminek a lényege az, hogy a budapesti Magyar Állami Operaház meghívására hat napig, hat Budapesten kívüli magyar város mutatkozik be operaelőadással. A Luiza Millert levittük külön előadással is a budapesti Operaházba, jövő januárban a Wagner-előadást játsszuk még kétszer az Erkel Színházban. Bemutatásra kerül jövő májusban Ruzitska József Béla futása című operája. Erről azt kell tudni, hogy az első magyar operaként tartjuk számon, hisz 1822-ben Ruzitska itt, Kolozsváron mutatta be először. Ezt is együttműködve a budapesti Operaházzal mutatjuk 77
