Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)

Társművészetek

SZÉP GYULA Az erdélyi magyar zenei színjátszásról Szép Gyula 1952-ben született Kolozsvá­ron. A Kolozsvári Állami Ma­gyar Opera igazgatója. Tudatában vagyunk annak, hogy a Kolozsvári Magyar Opera az egyeden hivatásos magyar zenés intézmény, zenés színház Erdélyben. Ezt azért bátorkodom hangsúlyozni, mert az éves vagy hosszabb távú repertoár összeállításánál is szem előtt tartjuk azt, hogy egyaránt tűzzünk műsorra olyan műveket is, amelyek zeneileg képzettebb közönségnek is szólnak, ugyanakkor folyamatosan műsoron tartunk olyan előadásokat is, amelyek mindenki számára szépek, élvezhetőek. Játszunk az egyetemes operairodalom vala­mennyi szerzőjétől: azaz Mozart-, Puccini-, Verdi-, Wag­ner-, Bizet-műveket. Természetesen játsszuk a magyar nem­zeti opera reprezentatív darabjait, a Bánk bánt, Hunyadi Lászlót, ugyanakkor a 20. századi magyar zeneszerzőknek, Kodály Zoltánnak, Bartók Bélának a színpadi műveit is. Programszerűen műsoron tartunk vagy bemutatunk kortárs mai magyar zeneszerzőket. Emellett a jól ismert, (így szok­ták mondani: osztrák-magyar) operett-irodalom legnépsze­rűbb címeit is műsoron tartjuk, gondolok itt Kálmán Imre Csárdáskirálynőjére, Marira grófnőjére, A bajadérra., A cirkusz­­hercegnőre. Ezek szinte borítékolható teltházakat jelentenek nekünk. De játsszuk Eluszka Jenő, Ábrahám Pál operettjeit is. Ez a repertoár már mindenki számára közkedvelt és sze­retett is. Az utóbbi években a musical-irodalom felé is nyi­tottunk, itt beszélhetünk a Báthory Erzsébetről, az Ali babáról, a Halahol Európábanröl, amelyeknek szintén nagyon nagy sikerük van. Az utóbbi időben a tájolás, a vidékre járás valamelyest csökkent. Ennek okait boncolgatva, bizony nagyon sok érv van amellett, hogy miért nehéz vagy miért nem éri meg. És itt a „miért nem éri meg”-et hangsúlyozom (Nem anyagi természetű „megérés”-re gondoltam, hanem kimondottan művészi szempontok miattira.) Az előadásaink nagy része a mi színpadainkra készült természetesen, és a legtöbbet hosszú távra építjük. Ma is van olyan előadásunk, amit Szin­­berger Sándor ugyan 1960-ban rendezett, de műsoron tart­juk, és ezt a mi berendezéseink figyelembe vételével tesszük. Nagyon sokat hívnak Budapestre is, ahol a színpadi felté­telek még jobbak, és ide alakítjuk (illetve hasonló színpa­dokra) az előadásainkat. Sajnos el kell mondanom azt, hogy Erdélyben sehol nincsenek ezt megközelítő feltételek. 75

Next

/
Thumbnails
Contents