Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
KERESKENYI SÁNDOR A posztmodern Petőfi-recepció Kereskényi Sándor 1951-ben születeti Szatmárnémetiben. Irodalomtörténész, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa. A posztmodern fogalmát szerteágazó módon és sokszor egymással ellentmondásosan használják a magyar irodalomkritikában és irodalomtörténetben is. A fogalom többnyire az értékpluralizmus (vagy az értékrelativizmus) szinonimájaként jelenik meg elméleti, illetve módszertani vonatkozásban, s ilyen értelemben egyfajta értékbizonytalanságra, sőt értékválságra is utal. Mégis elmondható: a mértéktartó szemlélet a progresszivitás természetes jelölőjeként, új alkotói igény (és egy új, semmiképpen sem alacsonyabbrendű emberre vonatkoztatott antropológia), netán a történelem új kultuszának mintájaként tekint rá, és legitimitását nem kívánja megkérdőjelezni. Okkal feltételezhetjük azonban, hogy a posztmodern Petőfi-kép kialakítása egyáltalán nem könnyű ezeken a területeken. Hiszen az, amivel a posztmodern elsőként szembefordul, az éppen az eszmeközpontúság, a közéletiség és főleg az alkotó vátesz-szerepe. Ebből következik az eredetiség, az identitás és a metaforikus történetszövés fogalmainak leértékelődése is. Mi több, a posztmodern antimimetikus, depoetizációs és deretorizáló jellege szintén ellene hat a hagyományos Petőfi-képnek. így állítható, hogy például egy posztmodern esztétikára „hangszerelt” irodalomtörténetnek egyáltalán nincs könnyű dolga az új Petőfi-értelmezés kialakításával, s minden lépését túlzásoktól óvakodva kell megtennie. Napjaink talán legtekintélyesebb Petőfi-kutatója, a debreceni Margócsy István, még kísérletnek nevezte 1999-es könyvét.1 Ismert adatok újszerű csoportosításával, új összefüggések feltárásával alakította ki azt a Petőfi-képet, amelyet ő maga romantikusnak nevezett, mi pedig méltán nevezhetjük a modernista Petőfi-felfogás szakszerű szintézisének, s egyben a posztmodern Petőfi-megközelítések sokat ígérő prológusának. Nem számítva a rövid életrajzi kronológiát, a szerző öt irányból közelítette meg a hagyományos Petőfi-képet, és javasolta annak kisebb-nagyobb módosítását. Következtetései a következők: 1) A Petőfi-kultusz még ma is áthatja a költészetet értékelő tanulmányokat is. 2) Petőfi témáinak, műfajainak, versformáinak széles skálájával is arra törekedett, hogy fölkeltse és kielégítse olvasóközönségének igényét az 33
