Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)

Szépirodalom

Ki pisil ingyen?

Vörösszemű konvér mondja: „Te igen rendes vagy!” Kivár, én szabadkozom, hogy: „Igyekszem, igyekszem”, de megszületett a döntés: „Te a barátom vagy.” Kissé megdönti a fejét, int, hogy figyeljek, elővesz egy pénztárcát, vadonatúj. „Nézd meg belülről!”, kacsint. Nézem, több százas, gondosan egymás mellé állítva. Megtoldja még a mondanivalóját ezekkel: „Itt — körbemutat, a barátaira, sorstársaira — nem tudnak róluk. És még több is lesz. Egy hét múlva születésnapom, veszek egy flaska pálinkát, meghúzzuk, jó? Mi ketten.”

Mondom, hogy „Jójó”, de rögtön lelohad a kedvem a kedvességhez, s teszem fel magamnak a kérdést: „miért is kell ennyire emberségesnek lenned az... emberekhez?”

„Éppen az elesettekhez legyek durva, elutasító?”, ágaskodik bennem rögtön a civilizált, emberszerető tradícióban felnőtt.

Nem sok időm van elmélkedni, mert közel hajol, s azt súgja: „Én most elmegyek, és eszem egy hamburgert.”

Mondom, „Jó”, kissé felszabadultan, illetve visszazökkenve a régibe: kedélyes kommunális alkalmazott vagyok újra...

Na jó. Félóra múlva odasündörg, szeme vörös, alkoholtól bűzlik, és közli velem, hogy ő most elmegy, és vásárol egy t-shirtöt. „Rendben.”

De a koronát aznapi szereplésére azzal teszi fel, hogy tervezett utazásáról mesél, Thájföldre — kacsint — női kísérettel! „Az igen!”

Aztán eltűnik egy hétre. Jön szerdán vörös szemmel, nem egyenesen hozzám, előbb a budiba vánglizik. „És akkor előhúzza a pálinkás bütyköst?” Tépelődöm, hogyan utasítsam el. Ám a közös pálinkázás elfeledve, helyette azt közli velem, hogy ma Lasse pisilt ingyen, de másnap aztán az ő sora ingyen ürítkezni.

Hogy mindannyian értsük, miről van szó: a könyvtár egyetlen toalettje öt svéd koronába kerül, a pénzt egy perselybe kell bedobni, attól nyílik az ajtó. A két budi úgy van elhelyezve, hogy én nem látom, amikor fizetnek-nyitogatják, azt se figyelem, ki megy be ingyen, amikor a kilincset egymás kezébe adják. Úgy tűnik, a szerencsés ma Lasse volt, de holnap — hamiskásan mosolyog — sora a... barátomnak van.

31