Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
„Cirruszként, árnyékom se lenne, Tanultad az iskolában.” Napimádó bűnbánóan szólt az égre: „Bocsánat! Elnézést!” „Na jó - mondja erre Kumulusz mi a kívánságod? Csavarjam ki a kevés vizem, és szűnjek meg?” „Jaj ne, jaj ne! — hangzott erre Hangya vékony hangja. Vékony, de éles, megvágta vele Kumulusz szívét. — Nem vagyok kész a bolyépítéssel.” „Hát így sem jó, úgy sem jó — gondolta Kumulusz — mi a megoldás?” Felhúzta erre az árnyékát, mintha a lába lenne, fel a melléhez, s azzal tovaúszott az égen. Elbóbiskolt nagy örömében, hogy senkinek nem ártott. Hell ász büszkeség Cipprász a vízi parlamentben szavalt: „olyan tiszta a lelkem, mint ez a fehér ing itt rajtam! — Azzal betyárosan kigombolta nyakban, hogy szavahihetőbb legyen. Meg hogy a moszatok inkább a nyakára, s ne patyolat gúnyájára tapadjanak. — Mi Hell Asz népe vagyunk!” Még meg is döngette a mellét, hogy a szó inkább hasson. Megszólalt erre egy kardhal: „fehér köntösünk van, kardunk is, amivel csörtetünk, mellet pediglen döngethetünk, de sajnos felkopik az állunk. Ezek ott kint... - intésére kinyitották a parlament ablakát: ezer kicsi hell ász skandálta, hogy: „áruló”. Meg azt, hogy „mi nem erre szavaztunk!” „Ide figyelj, népem, szólt ki az ablakon Cipprász, akit talán egy angolnához lehetne hasonlítani a leginkább, ugyanis eddig minden hálóból kisiklott — ide figyelj! Hell ász büszkeségből nem lehet megélni. Amire ti szavaztatok, arra vízibolhát a germámok nem adnak.” A hell ászok erre be-bekiabáltak: „Adjanak a germám terroristák vízibolhát, te meg adj nekünk hell ász büszkeséget!” Ezt már szerette Cipprász, mert a leikéhez szóltak. így válaszolt: „Az igaz, hogy én áruló vagyok, az is, hogy Hell Ászt a szakadék szélére vezettem, de a hell ász büszkeséget, azt megígérem nektek. Az is bolond, aki ezt elhiszi nekem!...” Azzal a vízi parlament bezárt, esedékes nyugdíjukra egyesek még egy ideig hiába vártak... 29
