Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)

Szépirodalom

tudjam, hogy „honnan fúj a szél”, de aztán arra is rájöttem, teljesen fölösleges volt. Egy nap telefonálni akartam a feleségemnek, a telefon nem csengett ki, csak egyet kattant, s hát hallom, hogy rádiójáték lehet a telefonban, mert nyílik-csukódik egy szekrényajtó, s egy férfihang azt mondja:

Lehet fájdalom nélkül is szülni.

Jé, te - gondolom -, milyen ismerős ez a hang, vajon melyik magyar színész lehet. Jobban odafigyelek, s hát egy ugyancsak ismerős női hang azt mondja:

Ne hülyéskedj, Ádám!

„Te jó Isten” — gondolom —, hisz ez a feleségem hangja. Katona Ádámmal beszélgettek éppen. K. Á. a fájdalommentes szülésre tanította a feleségemet, mire a feleségem megismételte: — Menj el, ne hülyéskedj Á. Ádám tovább erősködött — akkor vártuk a második fiunkat, s a feleségem nagyon félt —, s hát hallom, hogy a feleségem kezdi elveszíteni a cérnát. És azt mondja: - Na jó, elhiszem. Igen. Ha most szépen felállsz, s én tökön rúglak (sic), s Te nem ordítasz fel. így. VOLT MIT HALLGASSANAK. Szinte szégyelltem magamat. De akkor eszembe jutott az is, nemcsak nappalok vannak, hanem vannak éjszakák is, és nemcsak én hívhatom a saját számomat. Eszembe jutott az, amire gondolnak. AZ. Micsoda műsorok, s mindezt ingyen. Meg is írtam egy novellában — nem is közölték. Katona Ádám persze nem állt fel. Ennek a telefonos lehallgatásnak azonban volt egy más haszna is. Később kibékülhettem egy barátommal, mert nem tudtuk tisztázni kint a Szarkakő alatt, hogy miként kérdezhették mindazt, amiről együtt beszélgettünk. Futott is rögtön hozzám, hogy hívni akart, a telefon egyet kattant, s pontosan hallotta, ami történt nálam a lakásban. De mi lett volna, hogyha K. Á. nem éppen a fájdalommentes szülésre tanítja a feleségem? Hanem másra. Egészen másra, és én hallgatom. Vagy valaki más.

Tehát lassan-lassan ezekért a dolgokért kellett lemondjak a véleményemről. Ugye Ceauşescu elvtárs is elég sokat beszélt, mindenről volt véleménye — neki nem is kellett félnie senkitől —, de én ugye a telefonra kellett gondoljak mindig, vagy azokra, akik reggelente rámkérdeztek, s akik szerint én azt a sok beszédet elvileg kellett volna értelmezzem, s ezért egy idő után igazat adtam a feleségemnek, hogy én ezt a sok beszédet nem kommentálom. És egy idő után a gyárban is elkezdtem hümmögni, s hallgatni. Minden hivatás után csendesebbé váltam. így lettem véleménynélküli ember. Addig-addig hallgattam, hogy most, amikor már lehetne, akkor sincs véleményem. Tökélyre vittem a hallgatást. Viszont a hallgatással elterjedt rólam, amit a beszélgetésekkel sosem tudtam volna elérni, hogy olyan szépen tudok hallgatni, hogy ettől okosnak látszom.

14