Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Történelem
PÁL JUDIT Szatmárnémeti érdekérvényesítési lehetőségei a 18. század elején Pát Judit 1961-ben született Sepsiszentgyörgyön. Történész, egyetemi oktató. Az ikertelepülés, Szatmár és Németi a 18. század elejéig két különálló városnak számított, bár csak a Szamos választotta el őket. A szabad királyi városi rang elérése a város régi kívánsága volt. A 17. század közepén már komoly lépéseket tettek ezirányban. Többször kérték a felső-magyarországi városszövetség segítségét is. Szatmár középkori kiváltságaira hivatkozva 1662-ben, majd 1665-ben kérte, helyezzék vissza a II. András és V. István által adott kiváltságokba; kérésüket Zichy István kincstartó és Wesselényi Ferenc nádor is támogatta. A kamara azonban 1665-ben tül nagy váltságdíjat tűzött ki: 100 ezer forintot kértek Késmárk, Szentgyörgy és Bazin városok példájára hivatkozva. Szatmár ezt a hatalmas összeget nem tudta volna kifizetni, 10 ezer forintot ígértek, így viszont a kamara nem volt hajlandó tárgyalni. A 17. század végén ismét próbálkoztak, valószínűleg ennek köszönhetően az 1687. évi országgyűlésre meghívták Szatmár város követeit is, de a Szatmár megyei követek hevesen tiltakoztak ellene. A város később azzal érvelt a kancelláriának, hogy a „kuruc háború előtt” már elismerték szabad királyi városi rangját, a fískalitásokat is felbecsülték, ők készek is voltak letenni a pénzt, de a háború miatt végül is nem született döntés. A 18. század elején, a szatmári béke után aztán ismét elérkezettnek látták az időt céljaik megvalósítására. Több körülmény is szólt mellettük, illetve több érvet is „bevetettek” a küzdelembe: előhozakodtak természetesen a középkori, illetve a Flabsburg uralkodóktól és az erdélyi fejedelmektől nyert különböző kiváltságokkal, a kincstárnak hajtott haszonnal, az elmúlt harcokban a császári seregeknek nyújtott támogatással, életük kockáztatásával, a város elpusztításával, de legalább ilyen fontos tényező volt a kincstár krónikus pénzhiánya, ami miatt most próbálkozásaikat több szerencse kísérte. A kuruc felkelés leverése után az első országgyűlést 1712-ben hívták össze, ez azonban a pestisjárvány miatt félbeszakadt, csak 1714 őszén folytatódott és 1715-ben fejeződött be. Szatmárnémeti kiváltságait az 1714—15-ben tartott országgyűlésnek kellett szentesítenie. A fő ellenfél azonban a környék leghatalmasabb ura és az országgyűlés egyik hangadó személyisége, Károlyi Sándor volt. Az 1712— 75
