Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Társművészetek
Vincent van Gogh, Victor Vasarely, Andy Warhol, Piet Mondrian életét, törekvéseit, munkáit. Aki kicsit is jártas ebben a világban, az otthonosan mozog majd az olykor jelképes jelentésű, máskor nagyon is konkrét, kézzelfogható képelemek között. Ha valaki ennek a lehetőségnek a hatására ismerkedik közelmúltunk képzőművészeti kiválóságaival, úgy gondolom, hogy a szokatían forma, közlésmód a megismerésre, utánajárásra buzdítja. Erre a világháló elterjedésének korában számtalan lehetőség kínálkozik. A szerkezet, a recept első látásra egyszerűnek tűnik: végy egy bagolyra emlékeztető szempárt, orrot, helyezd ezeket fej formájú keretbe, tégy rá hajat, kalapot, szakállt, szemüveget, tedd az egészet egy átíagos festőállványra, amit bő köpeny takar és ezen, illetve ennek közvetlen közelében idézd fel néhány alapelem segítségével az ábrázolt személyiség témáit, forma- és motívumvilágát, eszköztárának, stílusának jellegzetességeit. Rém egyszerűnek tűnik, de a valóságban sokkal összetettebb, mint hinnénk. Már a kiindulópontban fontos, hogy aki ilyen jellegű megjelenítésre szánja magát, annak nem elég általánosságokra, közhelyszerű sémákra szorítkoznia, hanem a kort kell alaposan ismernie, hiszen végtelenül változatos utakat, kifejezésmódokat, erőfeszítéseket mutat be. Szó esik itt posztimpresszionizmusról, expresszionizmusról, naív, illetve absztrakt festészetről, konstruktivizmusról, kubizmusról, dadaizmusról, realizmusról, szürrealizmusról, akció művészetről, pointillizmusról, minimalizmusról, konceptuális művészetről. Mielőtt végleg elriasztanám a kedves olvasót az idegen hangzású elnevezések özönével, szeretném megnyugtatni, hogy a fentieknél elsősorban a sokszínűségen van a hangsúly, amely tudomásul vétele nélkül aligha van esély arra, hogy napjaink útkereséseit megértsük, azok haszonélvezőivé, esetleg cselekvő részeseivé váljunk. Mondhatnánk, könnyű a dolga Pászkán Misinek, hiszen ő ilyen példákon nőtt fel, érett alkotóvá. Ez valóban előny, ő azonban nem elégszik meg ennyivel, hanem szeretné ismereteit megosztani mindenkivel, és így, neki köszönhetően mi is részeseivé válunk a csodának, annak a napjainkban folyamatosan formálódó, alakuló, korszerű képi világnak, amely a szemünk láttára terebélyesedik, érik be, válik a médium, a világháló, táblagépek, okos telefonok közvetítésével közkinccsé. Kulturális misszió ez a javából, hiszen játékos, humoros, könnyen érthető, áttekinthető formában tisztáz olyan fogalmakat, ismereteket, amelyeket eddig a többség számára homály fedte. Elgondolkoztam azon, vajon mi késztette a keramikus, formatervező, fotóművész alkotót, hogy ezúttal egy didaktikai összeállításra emlékeztető, de valójában szubjektív, egyedi és mégis alapvetően közérdekű képzőművészeti sorozattal rukkoljon elő? Elsősorban természetesen a közlésvágy, saját felismeréseinek, felfedezéseinek ilyen eredeti módon való megosztása minél szélesebb körben késztethette erre. Az üzleti élet képviselői persze másként gondolkoznak, alapvetően más rugókra jár az agyuk. így történt, hogy a későbbiekben borosüveg-címkeként is felhasználták ezeket az alkotásokat. Én is kaptam tőle ajándékba egy ilyen üveg bort, amelynek címkéjén Franz Marc (1880-1916) expresszionista festő arcképe látható bagolyjelmezben. Ezzel szerintem semmi gond nincs, a művészet megismerésére, népszerűsítésére, közkinccsé tételére végső soron még ez a forma is elfogadható. Miközben külön-külön nézegettem a humorral, empátiával készített sommás jellemzéseket, mindvégig az volt az érzésem, hogy az alkotó példaképeit a repülés hőskorának a földtől, a köznapi élet visszatartó erejétől való elszakadásról álmodozókhoz hasonlítja. Azokhoz a merész, a jövőt felismerni, látni képes hősökhöz, akik gyakran az áldozattól, a 67
