Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
3. Kör Sivatag és sikátor most lazán elforog, nézheted a fő utca fényeit, s a sakálokat. Helyszíneid keverednek, autók dűnék között, sakálok a sikátorban. Lőnek? A menny dörög? Valaha volt egy álmod, megírni a világot, az ezer arcú csodát, csak magadig jutottál, mindig körbe futottál, tűnt, veszett a világ. fordította: Bogdán László + A komor hangulatú, reménytelenséget sugárzó hármas-vers — régi, visszatérő helyszínei: a sikátor és a sivatag felidézésével s teljes kiúttalanságot sugárzó beismeréssel („csak magadigjutottál, / mindig körbe forogtál, / tűnt, veszett a világ. ”) szintén 1980 telén íródott. „Látszólag minden rendben volt — mesélte Una nagymama, elfelhősödött arccal. — Megjött az étvágya is, végre, esténként néha, ha rakparti, vagy a Nyári Kerti sétáinkból hazatértünk, ivott egy kis pohár vodkát is! Vagy, szavai szerint, rummal bolondította meg teáját, továbbra is együtt aludtunk, nagyon hamar álomba szenderült, hatottak az altatók, én sokáig nem tudtam elaludni, ijedten hallgattam beteg szíve erős, de időként ki-kihagyó dobogását és először életemben komolyan megijedtem, hogy tényleg vége lesz elveszíthetem, előttem hal meg és itt hagy egyedül, ebben a bolond világban. Aztán egy délután csengettek, az ajtóban megjelent régi barátja, Asgtrov doktor, görnyedten, bottal a kezében, és vidáman kiáltotta, hát élsz v^n cson^ A temetők üresek... Nagyon megörültek egymásnak, Aszjrov késő éjszakáig ott maradt, behúzódtak a szobájába, beszélgettek, emlékeztek, verseket mondtak egymásnak, s ez a látogatás váratlanul derítette jobb kedvre. Nem, még nem lehet vége, gondoltam boldogan, s reggel azonnal meg is írta Az Aszjrov doktor jelenéseit, ezj a szkeptikus, dacos versét, s láthatóan helyrebillent a lelki egyensúlya. Tatjána Bogdanova 15
