Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)

Események

ADY ENDRE A sorsom ellopója

Ki az én sorsomat ellopta,

Láttam,

Nipponban vagy Amerikában,

Nem emlékszem:

Almomban láttam.

Aratott és eredmény-kévék Halmaza és kincse előtte.

Fiatal volt, holott miként én,

Taposta harmincharmadik Evét.

Szinte robbant még az erőtől,

Hogy a munkából hazatért S akkor

Fiatal feleséget csókolt Tüzesen a hűs alkonyaikor S gyermekek játszottak a kertben. Verten

Én is ott voltam, tönkreverten,

Idegen koldus azon arccal,

Korral

S ő élettől mámorosán,

Jókedvűen kínált meg Kenyérrel és almaborral.

Az udvaron vackot vetettek S bénán

Őriztem a paradicsomot.

S nem mondtam meg, hogy én lehetnék Ifjú gazda s nem koldus vendég S némán,

Titokban oldtam kereket S neki a bús országutaknak Szaladtam futva, szökve Sorsom tolvajától örökre.

132