Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2015. tél (1. évfolyam, 1. szám)
Szépirodalom
repül is a kályha teteje, néha az oldala is kidől. A gáz még a nőknél is gyorsabban büntet, ezzel kezdi általában. Jó, ha a tulaj nem áll mellette szitkozódva. Úgy nem lehet dolgozni. Akkor mindig vastagabb téglát akarnak, mint ami férne. És hogy legyen magasabb a kályha. A nevetés után békén hagyják. Persze azt is mondhatná, hogy tanuljanak meg fázni, ha fúj odakint a szél, vagy üljenek a kályha mellé, és nézzék a lángot, de akkor nem lenne munkája. Guszti csak Tibornak fogad szót az udvarról. Ha ő kéri, akkor nem hagyja kint a vödreit, meg a szerszámait, hogy Précsekné átessen rajta a sötétben. Tánti Ustru egyszer látta, hogy Guszti részegen bevizelt az üres nutriás kádakba. Még énekelt is közben. Reggel sárgás jégvirágok kapaszkodtak fel a kád oldalán, mintha meg akarnának szökni. Akkor is Tibor ment át. Guszti általában nem néz a szemébe, viszont mindig bocsánatot kér. Aztán már rohan is, mert korán kezd az aragázosoknál. Egy vadbarom, de nagy a szíve, ezzel jön vissza Tibor. Tavaszig nem lesz vele baj. A tél nyugodt. A nutriás kádak miatt kicsit olyan az udvar, mintha folyton egy tó mellett kirándulnának és sátor állna a kavicsos, poros földön. Csutka szereti etetni a nutriákat. A kádak mögött áll az összeszecskázott kukorica, kevés a cső, inkább csak a szára, az éles szélű levelek, amelyekkel piros vonalakat lehet húzni a barna lábszárukra, amíg nem kezd égni a seb. De megesznek minden zöldet, amit letépnek nekik a mezőn, pitypangot és néha a kenyeret is. A vízben tényleg nagyra nőtt, rusnya patkánynak néz ki a nutria, de ahogy kijön a szárazabb részre és öregesen leül, két kézre fogja a csövet, hogy a narancssárga kampófogával rágni kezdje, akkor már inkább hódra hasonlít. Egyszer Marcit is megkapja. El akarja venni tőle a tejes kukoricát, akkor. Csúnyán vérzik. Nenyá Ustru át is jön Máriáékhoz, de nem azért, hogy elnézést kérjen az állatai miatt. Azért morog, hogy ilyet soha többé ne csináljanak, meg ne hallja még egyszer, hogy a kölykök el akarják venni a jószág élelmét, mert akár az ujjuk is ott maradhat. A kollégája is így járt. A nutria kettéharapta a mutatóujját. Nehogy azt higgye bárki is, hogy nem szereti a húst, teszi hozzá. A halat főként. De azt a férje még jobban szereti, így a nutriának nincs sok esélye se a kárászra, se a vörös szárnyúra, se a harcsára, amit nagy ritkán fog ki Nenyá Ustru a közeli, vasporszínű folyóból. Mária annyit felel, hogy a fia nem hal, majd becsapja előtte az ajtót. Egy ideig nem beszél Ustruékkal. A sebet Guszti köti be. Este együtt szidják Máriával ezt a leheteden helyzetet. Egy mondatot tisztán hallani: disznó ne tartson patkányt. (Részlet A gyűlölet című regényből.) 12
