Ardelean, Radu Ovidiu - Mocan, Mihai Andrei: Morminte şi opere comemorative de război din judeţul Satu Mare (Satu Mare, 2019)
Háborús emlékművek és síremlékek Szatmár megyében
HÁBORÚS EMLÉKMŰVEK ÉS SÍREMLÉKEK SZATMÁR MEGYÉBEN Szatmár megye történelmében, ahogy azt a krónikás is mondja “nem az ember uralta az időt, hanem szegény ember került az idő hatalmába”, így aztán amikor a birodalmak sorakozót fújtak, mindenkinek hagynia kellett családját és házát, “kalapját és pennáját”, ahogy azt az avasiak tartják, mehetett a hadba, “katonának”, a haza szolgálatába, lett légyen az bármelyik az idők hosszú során... A behívottak pedig elmentek, hiszen menni muszáj volt, visszajönni azonban kevesen jöttek vissza, üresen hagyva székeiket a családi asztaloknál, és hagyva igen sok szenvedést szeretteik szívében. Utódaik, az őket hiába várók, kis vagyonukból és kevés tudásukból, de mindabból amijük éppen csak volt, megpróbálták őket kiragadni a feledés karmaiból, így emeltek, ahogy tudtak, egy-egy emlékjelt, falusi templomok mellett oszlopot, temetőkben sírkeresztet, remélve, hogy az emlék élni fog, és az áldozat nem volt hiábavaló. Az utódok, mindig és minden nemzet kebelén, megpróbálnak tisztelegni azok emléke előtt, akik életüket áldozták hazájukért és népükért, és akik példájukkal megmutatták, hogy minden tartós építmény létrehozása áldozatot kíván. Az obolus nagy, a veszteség okozta fájdalom kegyetlen. Az élet azonban követi a maga menetét, s végső soron a krónikás Miron Costinnak igazsága van. Szatmár megye olyan etnikumok által belakott terület, amelyek mindegyike a maga módján emlékezik háborús hőseire, s ebből a sokféleségnek oly képe vázolódik fel, amellyel szükséges számot vetni. Az elején maga a művelet viszonylag egyszerűnek tűnt, a későbbiek során azonban, azaz a mai Szatmár megye háborús emlékműveinek és emléksírjainak számbavétele után, derül fény a feladat úgyszólván rendkívüli összetettségére. Most, munkánk végeztével látjuk csak igazán, hogy egy ilyen emlékalbum publikálása mennyire jótékony az itteni népelemek együttélésének, együttműködésének, illetve a közös történelem mélyebb megértése szempontjából. Hisszük továbbá, hogy választott tárgyunk érett és tárgyilagos kezelése javára válik a Szatmár megyei társadalmi-kulturális életnek, amelyet egyébként jól ismert multikulturalitás jellemez. Megközelítésünket egyesek talán ízetlennek, unalmasnak vélhetik, hiszen kerülni kívántuk a látványos nyelvi és stiláris fordulatokat, attól tartva, hogy azok tárgyukat éppen természetes egyszerűségétől fosztanák meg. Egyszerűbben szólva: a leírás dísztelenségét mindig az értékelés minimuma követi, meghagyva magának az olvasónak az értelmezés szabadságát. Szatmár megyében körülbelül 170 első és második világháborús közös és egyéni emlékművel és emléksírral számolhatunk. Mi magunk, felmérésünk során 171 -et azonosítottunk. Éppen ezért jóelőre bocsánatot, illetve megértést kérünk azoktól, akik a későbbiek során úgy vélhetik, hogy a “kihagyás” bármiféle szándékosságával van dolguk. Bizonyára lesznek még újabb azonosítások és felfedezések ezen a téren, ezért csak remélhetjük, hogy ezeket a hiányosságokat a jelen munka újabb, immár dokumentáltabb kiadása majdan kiküszöbölheti. Céljaink osztályozásához több ismérvet is alkalmazhatunk. Hiszen találkozhatunk közösségi központokhoz méretezett méltóságos külsejű, nagy terjedelmű emlékművekkel, de jóval kisebb méretűekkel is, egyszerű fejfákkal vagy keresztekkel a temetőkben. Számos emléktábla található továbbá a templomok O
