Deaconu, Anca - Kinces, Diana: Oameni ai Tăşnadului. Catalog de expoziţie (Satu Mare, 2012)

Grigore Maior

A sok támadás miatt, 1782-ben, lemondott püspöki funkciójáról és visszavonult a gyulafehérvári Maieri kolostorba. A halál közelségét érezve, 1784 december 29-én végrendelkezett, és vagyonának nagyrészét a balázsfalvi iskolákra hagyta. A szülőfalujában alapított templomról sem feledkezett meg, és 120 körmöd aranyat hagyományozott felújítására, Demeternek, a helyi parókusnak pedig 2 aranyat irányzott elő két emlékmise bemutatására7.

Gyulafehérváron halt meg 1785. január 27- én, és Balázsfalván helyezték örök nyugalomra.

71. Ardeleanu-Senior, Oameni din Sălaj. Momente din

luptele naţionale ale românilor sălăjeniţ Szilágysági emberek. Pillanatképek a szilágysági románok nemzeti harcaiból), Zalău, 1938, p. 24 18

Grigore Maior „...az erdélyi felvilágosodás korát megelőző generációhoz tartozott...", tevékenysége az 1779 után fellépő Erdélyi Iskola szellemiségének előfutára volt. Maior püspök „...valójában is egy nagy Román volt. Úgy dolgozott mint kevesek a román Nemzet boldogságáért és

felemelkedésért...", „...igaz ember volt. Nem pártoskodott és nem hizelegte be magát, szokás szerint, a kor nagyjainak kegyelmébe..."8.

8 idem, p. 25