Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Engel Pál: Hunyadi pályakezdése

magas állású személy, akinek érdemes lett volna ilyen módon kedveskednie-^. Nincs tehát okunk, hogy kételkedjünk Bonfini szavában. Mellette szól az is, hogy Hunyadit a későbbiekben szoros barátság fűzte az említett György fiához, Csáki Ferenchez, aki 1441-től fogva a vajda legfőbb támaszainak és tanácsadóinak egyike volt, emellett 1440-től egyfolytában Bihar, majd 1453-tól Szatmár megyék ispánja. Nagyon is elképzelhető, hogy kettejük kapcsolata gyermek- vagy ifjúkorukba nyúlt vissza. Nem dönthető el viszont, hogy Hunyadi a család melyik tagját szolgálta. Az erdélyi vajdák kíséretében könnyebben tudjuk öt elképzelni, mint Csáki György bihari udvarában, Ferenccel való barátsága viszont inkább az utóbbi mellett szól.

9. "Csanádi Ferenc". Érdekes, hogy Hunyadi fiatalkora kapcsán róla emlékezett meg Bonfini a legbővebben. "Aztán megnövekedett önbizalommal Magyarországra jött be és Csanádi Ferencnek kezdett szolgálni, aki annyira megkedvelte őt, hogy fiaként tartotta; mellette szerencsés csillagzat alatt kezdte újonckodását." Kevéssel alább Hunyadi jelleméről szólva még egyszer visszatért a kapcsolatukra. Hunyadi - meséli - annyira szerény volt, hogy Zsigmond halála után, amikor már tartományok kormányzása volt rábízva, "sem úton, sem asztalnál nem tolakodott Csanádi Ferenc elé, akár állt, akár ült, rangján felül tisztelte, és annak feleségét mindig legkegyesebb anyja gyanánt tartotta"Bonfini számára - és azok számára, akiktől az értesüléseit nyerte - "Csanádi Ferenc" szemmel láthatóan meghatározó személyisége volt Hunyadi ifjúkorának. Mintegy apja helyett apja, ha a leírásnak hinni lehet. Az, aki ilyen különleges helyet foglalt el a hadvezér életében, nem lehetett akárki; fontos, közismert személynek kellett lennie. Meglepő, hogy a modem kutatók ehhez képest milyen keveset törődtek vele. Nyilván próbáltak róla többet is megtudni, de miután ez nem sikerült, igen szűkszavúak maradtak. Oszvald beérte annak megállapításával, hogy

Vő. Kubinyi András: Bárók a királyi tanácsban Mátyás és II. Ulászló idején. Századok 122 (1988) 204; Engel Pál: A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. 2. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 5 (1970) 295.

77' "Adaucto mox animo ingressus Ungariam Francisco Cenadio servire cepit, cui usque adeo chants fuit, úti pro filio haberetur; sub hoc fausta tirocirii auspicia sortitus est ... Francisco se Cenadio neque in via, neque in mensa unqttam pretulerit, stando et sedendo prefer dignitatem veneraretur, et illius uxorem pientissime loco parentis semper habuerit." Bonfini III. 219 (Kulcsár 708).

99