Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Ioan-Aurel Pop: Elita românească din Transilvania îj secolele XIII-XIV

megtagadása, a nyelvié is - amint az az I Lajos korából való forrásokból kiderül - nem vonzották a románokat. Egyébbként, az 1380-as évek táján - propter omnium opinionem (ahogy Bonfíni mondja) - a legerősebb hittérítés nyomán, az Anjou-Magyarország lakosságának mindössze egyharmada volt katolikus. A források szerint Magyarországon, a tatárbetörésig 1241-1242, kb. 600 keleti (ortodox) kolostor volt az igen nagyszámú bizánci ("görög") templom melett. A középkori magyar királyság többnemzetiségű és többhitű állam volt (magyarok, németek, besenyők, kúnok, kaukázusi alánok, horezmiek, zsidók, székelyek, románok, szerbek, szlovákok, rutének stb. alkották, vallás tekintetében pedig katolikusok, ortodoxok, zsidók, bogumilok, iszlámok, stb.), de apostoli küldetéssel felruházva a "pogányok", "eretnekek" és a "szakadárok" megtérítésére. Mégis ezen nemzetiségek és vallások (felekezetek) jó ideig viszonylagos nyugalomban éltek egymás mellett. Azonban hamarosan, a katolikus hittérítés és az állam életében bekövetkező nagy változások, a római egyház és egyes nemzetiségi csoportok határozottabb felülkerekedését eredményezték. Erdély, a hódítások nyomán lépcsőzetesen hozzácsatolták Magyarországhoz, mindig is függetlenségnek örvendett és fejedelemségnek neveztetett akárcsak Havasalföld és Moldova. Az ország (tartomány) mind hatékonyabb uralása érdekében, a hatóságok szervezett formában telepítettek ide magyarokat, szászokat, székelyeket, "libertates" (előjogokat) adományozván nekik. A románok, a hódítások nyomán leigázva, nem volt, hogyan részesüljenek ilyen átfogó előjogokban, és nem is tudtak felajánlani értük, a magyar királyoknak, semmi megjegyzésre érdemes előnyt. Az első nagy hittérítési akció (az 1204-es év után) és a második (I Lajos korából) határozottan elvezettek a magyarországi nem katolikusok és az erőltetett térítésnek ellenállók jogfosztásához és félreállításához. Nagy Lajos király idejében már világosan látszott, hogy a katolicizmus Magyarországon a hivatalosan elismert vallás "avant la lettre" akar lenni és az ortodoxizmus csak mint "szekta" van megnevezve (cum externis sua lingua et secta contra Christianas faciunt), vagy mint "idegen hit" (aliena fides). Felsejlik az a gondolat, hogy a románok zendülők, veszélyesek, engedetlenek, rosszra hajlamosak, de legfőképpen nem keresztények (nem is neveztetnek annak), hanem "szektások", "szakadárok" vagy "eretnekek" és a

58