Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Ioan-Aurel Pop: Elita românească din Transilvania îj secolele XIII-XIV

felkeléseket szervezve. Egyesek, mint a fogarasiak (kb. 1290-ben) és a máramarosiak (kb. 1342-1363-ban) valóságos fegyveres felkelést indítottak el és amikor nem tudtak kellő ellenállást kifejteni saját területükön, átkeltek a hegyeken, függetlenségre buzdítván a népük kebeléből kinőtt új politikai struktúrákat.

Ezen tények és fejlődések tükrében, nyilvánvaló volt, hogy a román elit nem alkothatott egy etnikai alapon nyugvó kiváltságos rendet, miként azt megpróbálták és meg is tették a szászok, a székelyek és a nemesek. Egy ilyen rend csak átfogó kiváltságokon nyugodhatott, de a románok, akik leigázottak voltak a hódítások nyomán és a ortodoxizmus miatt is, sohasem kaphattak ilyent. A románok szükségét érezték, hogy rendet alkossanak mint etnikum (nemzet), ugyanis Erdélyben ez volt a szokás, de ezt számukra megakadályozták. A román elit - egy időben halgatólagosan elismerve mint országalkotó elem (a nemesek, a szászok és a székelyek mellett) földbirtokos kenézekből állt, de adománylevél nélkül (ugyanis a földet a szokásjog alapján birtokolták nem királyi jogon) és nem voltak katolikusok. Ebből a helyzetből kikerülendő nem volt más lehetőség mint az oklevél szerzés és a katolicizálás, de ezek nem tartoztak a könyen véghezvihető célok közé nem lévén bárkinek elérhető (egyes kenézek elveszítették az oklevél szerzés lehetőségét, a kenézségek elvesztésével), , és nem is volt mindenki által óhajtott (különösen az ortodoxizmusról való lemondás). Másrészről, akiknek sikerült a nemessé válás palyályára állni (és esetleg katolicizálni is) már nem mint román elit szerepeltek, hanem beléptek a nemesek rendjébe. Mivel a nemessé vált kenézek csoportja meglehetősen nagyszámú volt, ugyanis ők igen jelentős részt vállaltak az ország védelmében a török támadásokkal szemben és a XIV. században kialakult új körülmények miatt, egy időben szóbakerült Erdélyben egy sajátságos nemesi réteg, az úgynevezett román (notiles valachi), de ez sohasem lett képes egy kiváltságos rendet alkotni (mint politikai elit). Gyakorlatilag, a románság a középkorban mint rend (nemzet) általánosan elismert elit, nélkül maradt.Mégislétezett a területileg helyi elit, amelyik hivatalosan nem volt elismerve és nem volt elfogadva a rendek gyűlésén, és amit az ortodox papok (pap-kenézek is voltak) és a kiskenézek (vajdák) alkottak, sokat közülük nemesi rangra emeltek, ám gazdasági hatalom nélkül. A katolicizálás csábító lehetőség volt, de céljai az uniformizálás és az egyszintre hozás, az identitás

57