Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)

Tóth István György: A kisnemesség szerepe és társadalomképe a 18. században

katonái pedig a dinasztia és a haza közös érdekeiért vonultak messzi földre, idegenek ellen csatába.

1747-ben egy nyolcvanéves tanú a nemességvizsgálatkor elmondta, hogy együtt harcolt egy kisnemes katonával, aki török fejeket is vitt a várba. Ez a vitéz azután Bécs ostromakor, 1683-ban is jelen volt, mégpedig, ahogy egykori katonatársa emlékezett - "dicséretesen hadakozott a pogány török ellen az akkori felséges királyhoz való igaz hűsége szerint". A tanúvallatást végző vármegyei esküdtek azonban jobban emlékeztek a 17. századi politika bonyolult fordulataira, és így a tanú kénytelen volt elismerni, hogy a kérdéses, kisnemes Bécs alatt éppenhogy a török oldalán, Thököly Imre felső-magyarországi fejedelem seregében harcolt. A vallomástevő 64 év távolából nem a rég elporladt katonát akarta mentegetni, hanem vallomása a 18. századi konszolidáció hatását tükrörzte: ekkor a század derekán már elmosódtak az egykori kusza frontvonalak, aki derék vitéz volt, az a kisnemesi falu köztudata szerint mindig is a jó oldalon állt14.

Ez a kisnemesség, amely kétségbeesetten ragaszkodott a kivátlságaihoz, hősi múltjához, a 18. század végéig nem játszott különösebb politikai szerepet. A középkori századokkal szemben, amikor minden nemes személyesen megjelenhetett országgyűléseken, 1608 után a vármegyéket az országgyűléseken választott követek képviselték. A vármegyékben pedig az arisztokrata főispán és a birtokos nemes családok szava döntött. Országgyűlési törvények és megyei végzések mondták ki, hogy vármegyei tisztségeket, (alispán, szolgabíró, esküdt) csak tehetős birtokos nemes tölthet be, ilyen tisztségre kisnemest éppúgy nem jelöltek, mint országgyűlési követnek. Az évente többször összegyűlő, egyes megyékben az országgyűléseknél is több embert mozgató megyegyűléseken a kisnemesek is megjelentek, ám a korabeli elv szerint "voces non numerantur, séd ponderantur", azaz nem számolták, hanem mérlegelték a szavazatokat, csak a tekintélyesebbek szava számított, közfelkiáltással döntöttek. A kisnemesi tömeg így inkább csak tekintélyt növelő megerősítése volt a birtokos nemesek döntéseinek. A vagyontalan kisnemesek sokasága ismerjük meg Bihar vármegye a 18. század derekán tarottot gyűléseit Kazinczy Ferenc, a híres író visszaemlékezéseiből megvárta, hogy az alispán milyen nevet kiált, akkor ők is nagy lármával azt visszangozták, ha az alispán hallgatott, ők is hallgattak15.

14 Borsod megye levéltára. Acta nobilitaria, Pányi.

15 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. In: Kazinczy Ferenc müvei. Bp. 1979. I.k. 210-211.

228