Diaconescu, Marius (szerk.): Nobilimea romanească din Transilvania (Satu Mare, 1997)
Németh Péter: A Kántor-család közéleti szereplése a XIV-XV. században
valószínűleg éppen a parasztok ellen fellépve, nem úgy, mint tyukodi és vetési társaik-nyerhették meg a Bátoriak rokonszenvét s nem véletlen az sem hogy az országgyűlés által megítélt bírságok szigorú beszedőiként említtetnek a forrásokban. A Kántor-család férfi tagjai nem rokonszenveztek a papi pályával, ami karrierjüket egyengette volna. Csak a XV. század végén tűnik fel egy Benedek nevű klerikus a családból, aki minden bizonnyal azonos azzal a Derzsi Benedekkel, aki 1523-ban a váci püspökség jövedelmeinek a kezelője. A családfán ma még nem helyezhető el az a jánosi Gáspár aki azzal tette nevét ismertté hogy társával a Nógrád megyei Madácsi Lászlóval a cseh háborúban a cseh király, Pogyebrád György fiát, Victorint foglyul ejtették és Mátyás elé kísérték. Ezért Mátyás király mindkettőt birtokadományban részesítette, Madácsit Nógrád megyében és Hevesben, Jánosi Gáspárt Szabolcsban és Szatmárban, ahol a hűtlenség miatt elkobzott Kopolcsi-javakat kapta meg Piricsén és Kopolcsapátiban. Innen gyanítjuk, hogy a Kántorok közé iktatandó. Egyébként a Kántor-család tagjai nem vágytak hadi babérokra: 1466-ban Mátyás király megparancsolta az erdélyi Külső-Szolnok és Kraszna megyei tisztjeinek, hogy a szatmári Becsi Péter, Őri Ambrus és Derzsi Gergely és László összes jószágait foglalják le, mert miután Miklós erdélyi püspöktől a zsoldot felvették, a király tábora helyett nem oda mentek, hanem házaszöktek. A Kántor -familia megyei megítélését a XVI. század elején jól tükrözi egy öszeállítás. 1518-ban Szatmár megye Domahidán megtartott közgyűlésén elhatározták, hogy a megye zsoldosadót vet ki a nemeseire. Az ősszálításból kiderül, hogy a Csaholyiak-minden családtagot beleszámítva-20 ft, Károlyiak 15, a Vetésiek-akik Albert vetési püspököt adták-6 aranyforint befizetésére voltak kötelezve, míg a Kántorok 10 forintra, tehát a megye nemességének a középső sávjába tartoztak. így azután még az országgyűlésen is megfordultak-igaz nem a megye követeként, hanem familiárisként, bár ez a forrásból nem derül ki. 1479- ben ugyanis Dengelegi Bemát emelt panaszt a leleszi káptalan előtt, hogy Jánosi István és László in campo Rákos, azaz Rákosmezején az ö familiárisait súlyosan megfélemlítették. Ami a Kántorok házassági szokásait illeti, a párválasztás elsősorban a szatmári, hasonló állapotú nemesi családok soraiból történt. Egyetlen kivételt a XIII. század végéről ismerünk, amikor a már említett 203
