Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)

Serii de monumente / Emlékcsoportok / Monument-groups - Szakács Béla Zsolt: Toronyaljak és toronyközök a magyarországi romanikában

9

Toronyaljak és toronyközök a magyarországi romanikában

egyaránt szabadon nyílik.”9 Ezt a jellegzetességet az átmeneti és gót stílusú emlékekre is jellemzőnek tartja.

Csak a harmincas évek közepén jelennek meg olyan hangok, melyek ezt az általánosítás szintjére emelt megfigyelést árnyalnák. Hekler Antal 1934- es összefolgalásában elismeri, hogy „a tornyoknak ez az oldalhajókba való bekapcsolása hazánkban nagy kedveltségnek örvendett, egyes példákon azonban Franciaországban is előfordul.”10 11

Nem tagadja a külföldi hatást 1938-as nagy könyvében Gerevich Tibor sem, aki azonban ezt rendre olasz földön keresi. A nyugati tornyok esetében kénytelen elismerni, hogy az nem itáliai eredetű." Ugyanakkor egy bravúros fordulattal a térszervezés magasabb, absztrakt szintjén mégis menti a menthetőt: „A torony alatt folytatódó templomtér nem különlegessége a magyar román építészetnek, mert előfordul külföldön is, mégis jellemző rá s kifejezi a belső térelemeknek egymásbaáramlását, előmozdítja a tágas, levegős térhatást, emeli az egységes térérzést, ami román építészetünknek az olasz hatásból is következő általános vonása.”12 Ezáltal ebben a tekintetben is sikerül az itáliai eredeztetés főszabályát alkalmaznia, olymódon, hogy az a magyar kreativitásnak is dicséretére válik.

Gerevich tanítványa, Dercsényi Dezső öt kiadást megért összefoglalásában mestere nyomvonalán halad, beillesztve ezt a nemzetségi kolostorokhoz rendelt bencés építőműhely koncepciójába: az „urasági karzat” alatt kialakított nyitott toronyalj arra példa, hogy „az olasz földről meghonosított alaprajzi rendszer a román stílus utolsó szakaszában már teljesen a magyar építészet sajátjává vált, sőt egyéni, helyi sajátosságokkal bővült.”13

Ezzel szemben a Hekler-tanítvány Bogyay Tamás, aki 1943-ban írt Ják-monográfiájában még megelégedett azzal, hogy a toronyaljak „a magyar nemzetségi monostortemplomok szokásos rendszerét követik”,14 1953-as, emigrációban született tanulmányában - ritka kivételként - már konkrét párhuzamokat sorol (igaz, egy lábjegyzetbe szorítva): egy bajor példa (Steingaden) mellett három csehországit (Milevsko, Tismice, Teplá).15

9 Divald 1927, 25-26.

10 Hekler 1934, 32., Lebeny kapcsán; Franciaországra nyilván Henszlmann alapján utal, aki utoljára vetett fel külföldi összefüggést.

11 Gerevich 1938, 36.

12 Uo. 43.

13 Fülep - Dercsényi - Zádor, I, 68.

14 Bogyay: Jak, 55.

15 Bogyay 1953, 23. jegyzet: „Von den Ungarn wird diese Lösung im allgemein als eine ungarische Spezialität betrachtet. Jedenfalls gehört in Deutschland eine änliche Aushölung des pylonhaft massiven Turmbaues zu den größten Seltenheiten (Steingaden, ehern. Prämonstratenserkirche), mehr verbreitet gewesen scheint das Motiv gegen Ende des 12. Jahrhunderts in Böhmen zu sein.”