Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Serii de monumente / Emlékcsoportok / Monument-groups - Szakács Béla Zsolt: Toronyaljak és toronyközök a magyarországi romanikában
TORONY ALJ AK ÉS TORONYKÖZÖK A MAGYARORSZÁGI ROMANIKÁBAN SZAKÁCS Béla Zsolt A középkori templomok nyugati térelrendezése a hazai és nemzetközi kutatásnak régóta egyik nehezen megoldható problémája. Jelen sorozat előző kötetében volt alkalmam egy pár évvel ezelőtt készített összefoglaló tanulmányban ennek kutatástörténetére röviden kitérni. Abban az írásomban néhány beszédesebb példa segítségével elsősorban a nyugati karzatokra összpontosítottam, és azokra az értelmezésekre, melyek ezt a „nemzetségi monostor” fogalmával igyekeztek összefüggésbe hozni.1 Ezúttal azonban kétszeresen is földhözragadtabb leszek: egyrészt a templomok nyugati térelrendezéséből csak a földszintet vizsgálom, a tornyok és karzatok alatti részt (ún. toronyaljat, illetve a tornyok közti szakaszt: a toronyközt); másrészt azt is főképpen formai szempontból, az emelkedettebb interpretációkat félretéve. Korábbi megállapítások a torony aljakkal kapcsolatban A toronyaljak egyik fajtáját, az ún. nyitott toronyaljat, melyhez a mellékhajó széles árkádívvel kapcsolódik, mintegy befut alája, a kutatás már régen kitüntette figyelmével. Amikor 1857-ben August Essenwein tanulmányt írt a lébényi templomról, észlelte ennek különlegességét, de még nem ismerte fel, hogy ez Magyarországon jellemző.2 Ipolyi Arnold 1860-as akadémiai székfoglalójában, melyet a deákmonostori templomról tartott, „a magyar román építészet kiváló sajátságának” nevezte, nyolc emléket meg is nevezve, köztük a gyulafehérvári és kisdisznódi templomot. Felfogása szerint a kereszthajó hiányához hasonlóan ebben is a takarékosság öltött testet, hogy „fölhasználják a torony alatti tért is a hajók folytatásául.”3 Ebből a megfigyelésből Henszlmann Imre kovácsolt elméletet: „magyar, habár nem iskolának, mégis provincialismusnak kell tartani: a hosszszentélynek [értsd: szentélynégyszögnek] és a kereszthajónak távollétét és a torony alatti csarnokoknak szakadatlan összekötését a mellékhajókkal. Az első két körülmény a teljes, rendszeres fejlődésre hátrányos, az utolsó előnyös; mert a templomnak hosszkiterjedését tetemesen szaporitja; másrészt hosszú 1 Szakács 2004. Az előadást tíz évvel ezelőtt tartottam, és bár kijelentéseivel még mindig egyetértek, ma már bizonyára máshogy fogalmaznék. Ezért köszönetét mondok a rendezőknek, hogy a jelen alkalommal az azóta ebben a tárgykörben tett megfigyeléseimet összefoglalhatom. 2 Essenwein 1857, 8.: „Der Mangel des Querschiffes und die Hinzuziehung der Turmhallen zum Innenraume unterscheiden die Kirche wesentlich von der gleichzeitigen deutschen Bauten.” 3 Ipolyi 2004, 57.
