Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Restaurări / Helyreállítások / Restoration - Szabó Tekla: Az őraljaboldogfalvi református templom felújításai
283 Az őraljaboldogfalvi református templom felújításai 1870-ben természeti csapás érte Őraljaboldogfalva templomát. Július 22-én, egy nagy vihar után, a templom fedőszerkezete megsérült, „déli oldalán csak nem egész hosszában kettéhasadt és szétszóratott”, így a templombelső „majdnem egészen északi oldaláról eltűnt a mészburok”. Fábri József lelkész fent idézett levelében, sürgős segítséget kért az Archaeologiai Bizottságtól a tető javítására, mivel az eső lemosással fenyegette az immár a természet által feltárt „hajdankori festmény-maradványokat”.30 Kérése nem maradt válasz nélkül, a bizottság ugyanazon év, október 4-én tartott ülésén megszületett a döntés a templom tatarozásának támogatásáról. Az előadó Rómer Flóris volt, aki „maga első fedezé fel ezen ősrégi festményeket”. Jelenléte nyomatékosította a lelkész levelét, személyesen kérte a bizottságot a munkálatok mielőbbi támogatására.31 A felújítás ügye mégsem haladt. A két évvel későbbi, 1872 telén tartott gyűléseken a bizottsági tagokat adományozásra szólították fel „az őrboldogasszonyfalvi reform, lelkésznek szerencsétlensége említetvén ...”32 1872 őszén, végül Steindl Imrét, a szomszédos vajdahunyadi vár építésvezetőjét küldték Őraljaboldogfalvára, hogy felmérje a templom állapotát.33 Útját a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának első iktatókönyve dokumentálja.34 Beszámolóját szászvárosi látogatásával kezdte, majd ezután tért át az őralj aboldogfalvi templom régészeti és művészeti bemutatására. E szerint szeptember 16-án Vajdahunyadról utazott templomunkhoz, amelyet így írt le: „alaprajzát ezen egyhajós templomnak egy egyenszög képezi, hozzá épített négyzet alakú szentéllyel, és a homlokzatból négyormú szintén négyzetalakú alaprajzú toronnyal - a templom minden bizonnyal a román korszakban épült, és eredetileg már famennyezettel volt ellátva. - A góth styl fejlődése kezdetében a szentély keresztboltozattal látattott el, a bejárat felett lévő alsó toronyablak egészen góth értelemben be lett illesztve, és a hajó és szentély ablakai góth Mässwerkkel lettek felruházva. templom távlati képe. Nyugati kapu szemben és alaprajza. Méret körülbelül 2" 5"—1\ Részletek. (B. lap.) Storno F. 1869. Közös lapra ragasztva. Tollrajz. Nagys. 38x54 és 70x99. Arch. Biz”. 30 „Archaeologiai levelek”. AÉ III (1870). 325-326.: „vájjon a tudomány érdekében érdemes-e e hajdankori festmény-maradványokat fenntartani s az idő viszontagságai ellen megóvni? Mert ha igen, akkor rögtöni segítségre van szükségünk, míg a becsurgó eső le nem mossa azokat... Ha már e régi falak sz. képeikkel maradandó becsüek s a késő ivadék számára híven megőrzendők: tekintsük azokat mint országos, mint nemzeti közkincst, s fenntartásukra is a nemzet-, a hazától kérjünk segélyt.” 31 „Kivonat a MTA Archaeologiai Bizottsága 1870. okt. 4-kén a m.n. múzeumban tartott VII. rendes ülésnek jegyzőkönyvéből”. AÉ III (1870). 318-319. L. még MTA Kéziratár. 1870. okt. 18 (79). 32 MTA Kézirattár. 1872. jan. 9, és 1872. feb. 6. 33 A miniszteri felkérés szeptember 7.-re keltezett. 34 MOB Iratok. 163/1872, XII. 8. Az intézményi műemlékvédelem kialakulásról lásd: Műemlékvédelem 1996. és Művészettörténet-írás 1999.
