Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
Ritook Ágnes 252 sírmellékletek fogalmának és a vonatkozó egyházi állásfoglalásnak a téves értelmezésével - teljes tilalom23 - indokolták. 1975-ben jelent meg Parádi Nándor tanulmánya a 13. századi pénzekkel keltezett kincsleletekről.24 A 22 ismertetett lelet közül nyolcban volt egy vagy két, ép vagy töredékes S-végű karika. Parádi e leletegyüttesek alapján, és néhány korábbi irodalmi adatot is felidézve szögezte le, hogy a „hajkarikákat” a 12-13. században is viselték. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a legkésőbbi, bécsi fillérekkel keltezett Esztergom-kőlábi lelet karikájának „kopott állapota régebbi készítésre és hosszú használatra vall.”25 1978-ban a dunaújvárosi templom és részleges temetőfeltárás eredményeinek közzététele során Bóna István a „karika-kronológia” addigi teljes irodalmát áttekintve vázolta a 12. századi temetkezések lelethorizontját.26 E két tanulmány megjelenését követően egyedül az S-végü karikára alapozott, évszázad pontosságú keltezés - amennyiben egyéb körülmények nem támogatják - ellehetetlenült. Bár e karikák elismerten köznépi ékszerek, keltezésük problémája mellett nem látszott érdektelennek - legalább a nemesfém változatok esetében - a társadalmi kapcsolódások vizsgálata sem. Mesterházy Károly számbavéve az aranyból készült S-végű karikákat, tulajdonosaikat a nemzetségi arisztokrácia - többségében már templom köré temetkező - leszármazottai között kereste.27 Parádi, az általa bemutatott, közel azonos összetételű kincsleletek alapján úgy vélte, hogy elrejtőik „az Árpád-kori társadalom nagyjából azonos részéhez tartozhattak” nem főrangúak voltak, falvakban éltek, és gazdasági erejük számottevő lehetett. A templom körüli temetők egyéb Árpád-kori leleteit nem övezte különösebb figyelem. Egy-egy említés alapján csupán valószínűsíteni lehet a „köznépi” horizontból ismert gyöngyök, gyűrűk legegyszerűbb, ám éppen ezért leghosszabb életű típusainak körét, feltételezhetően vidékenként kisebbnagyobb eltérésekkel. Akár egyetlen apró tárgy kapcsolatai izgalmas kérdéseket vethetnek fel: a borsodi vámépek templom körüli temetőjében talált niellodíszes csat és párhuzamai vizsgálata kapcsán Wolf Mária nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezek a csatok nemcsak „egyszerű” kereskedelmi árúk voltak, hanem a besenyő népességhez (is) kötődnek. Utóbbit támogatnák az antropológiai 23 Kiss 1984, 198; Ritoók 2004, 121. 24 Parádi 1975. 25 Parádi 1975, 153. 26 Bóna 1978, 125-141. 27 Mesterházy 1983a.
