Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente: Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 4. (Satu Mare, 2007)
Contexte / Összefüggések / Contexts - Ritoók Ágnes: A templom körüli temetők felfedezése
251 A templom körüli temetők felfedezése érvényes követelményrendszerét, elemző és elemezhető dokumentálásmódját azonban - szinte Posta gondolatmenetét folytatva - Méri István dolgozta ki 1944-ben, a kidéi ásatás tapasztalatai nyomán: az ásatás nem önmagáért való leletszerzés, hanem az élet egykori adattárának feltárása, tehát elsősorban az összefüggések megfigyelése. E megfigyeléskor azonban arra kell törekedni, hogy az ne csak jelenlegi érdeklődési körünknek megfelelő rögzítés, hanem az összes megfigyelhető jelenségek egyenlő értékű felvételezése legyen.”13 A második világháborút követően a templom körüli temetők kutatása a középkori régészet sok munkát igénylő, ám kevéssé látványos eredményekkel kecsegtető, s talán éppen ezért kevéssé becsült részterülete lett. A magyarországi kutatásban két irányzat vált meghatározóvá: a leletközpontú, illetve az épületközpontú szemlélet. A kutatókat azonban a legtöbb esetben inkább a körülmények kényszere, semmint a szabad választás lehetősége taszította az egyik vagy másik irányba. A leletközpontú kutatások E szemlélet eredményeként megkezdődött az egyes sírleletek formáinak és időrendjének vizsgálata. Elsőként, az 1940-es évek végétől az ún. „Bjelo-brdo kultúra” viták14 révén a templom körüli temetőkben is az Árpádkor (11-13. század) időszakának leletanyaga - elsősorban az itt is vezérleletnek számító S-végü karikák kérdésköre - került a magyar kutatás érdeklődésének középpontjába. A templom körüli temetők felől szemlélve a legfontosabb a keltezés problémája volt. Jóllehet Szőke Béla általában a megjelenés idejét, és nem a használat időtartamát jelölte meg a honfoglalás- és kora Árpád-kor régészeti hagyatékát áttekintő művében15, az 1950-es évek ásatásai során (pl. Fiad-Kérpuszta,16 Halimba,17 Eilend18 stb.) köznépi környezetben, 11. századi éremmel együtt talált karikák tengerében feledésbe merültek a régi, hosszabb használatot alátámasztó adatok.19 így általánosan elfogadottá a templom körüli temetkezéseknél is a 11. századi keltezés vált, a bordázott S-végű karikák esetében a század második felére vonatkozó megszorítással,20 a csavart huzalú karikák esetében pedig megengedve a 11-12. századi21 megjelenést. A szűk keltezés következtében eltűntek a 12-13. századra keltezhető temetők.22 A leletszegénységet, illetve -mentességet a 13 Méri 1944, 3-4. 14 Szőke 1959; Bálint 1976. 15 Szőke 1962, 88. 16 Nemeskéri-Lipták-Szőke 1959. 17 Török 1962. 18 Dombay I960. így: Posta 1917, 3; Szabó 1938, 28-29. 20 A halimbai temető III. fázisának pénzzel keletezett leletei alapján: Török 1962, 101-102. 21 Szőke 1962, 89. 22 Méri [1986], 55.
