Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Szakács Béla Zsolt: A templomok nyugati térelrendezése és a "nemzetségi monostor" kérdése
Szakács Béla Zsolt szerepelt; ilyen értelemben ezek a monostorok nem „nemzetségiek”. A következő generációkra azonban rendszerint mint közös tulajdon háramlóit, melynek kegyuraságát is közösen gyakorolták, s melyről nem szívesen mondtak le (bizonyára nemcsak a birtokok miatt). Ezek az épületek megrendelőik révén mégiscsak karakterisztikusan kötődnek az ország vezető rétegéhez, az úri nemzetségekhez, ha nem is olyan merev sémák szerint, ahogy azt korábban képzelték. Nevezzük akárhogyan ezt az intézményt, ilyen volt (vagy, ha nem is feltétlenül az alapítás pillanatától, de néhány nemzedéken belül: lett), s építészeti elrendezésükben is joggal várhatjuk el, hogy az alapítók érvényesíthették speciális kívánalmaikat. Vélhetőleg e kívánalmak (legalábbis részben) a templom nyugati részén összpontosulhattak, ahogy azt már Entz Géza is gondolta. De ha ez így van, akkor rögtön további kérdések vetődnek fel: valóban meghatározó-e erre az emlékcsoportra a fentebb leírt toronypáros, karzatos, nyitott toronyaljas elrendezés? Másszóval: kritérium-értékkel bír-e az efféle kialakítású nyugati rész a nemzetségek monostorai esetében? Bármennyire kevés emlék maradt is ránk magánkegyúri monostoraink köréből, annyi már most is világos, hogy még a legáltalánosabb építészeti elrendezés tekintetében sem tekinthető egységesnek. Mindeddig nem kapott kellő hangsúlyt a kutatásban az a tény, hogy egyes (bizonyára nem is lebecsülendő számú) emlékek egészen egyszerű elrendezésükkel a falusi templomokhoz állnak közel. Találhatók ilyen egyhajós, félköríves apszisú monostortemplomok (akár torony nélkül is) Szabolcsban (pl. Zámmonostora), Somogybán (Bodrog-Bű, Babócsa), biztosan másutt is.18 Nem moshatók össze a nagy háromhajós emlékekkel azok a templomok sem, ahol a nyugati toronypár mögött csak egy hajót találunk.19 A legtanulságosabb példa pedig Vértesszentkereszt - ez ugyanis kétségkívül nemzetségi alapítású, és bizonyosan nem volt nyugati karzata, feltehetőleg nyugati toronypárja sem. A más szempontból is egyedi elrendezésű templom nyugati részén, az északi mellékhajó fölött, van ugyan nyoma emeleti térség kiépítésének, de ez a fóhajóra nem terjedt ki, s minden bizonnyal a (hazánkban ritka) mellékhajó fölött kialakított empóriumot jelzi.20 18 Németh P.: Szabolcs és Szatmár megyék Árpád-kori földvárai és monostorai. 1. közlemény. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (1966-1967), 2. sz., 127-134; 2. közlemény. A Jósa András Múzeum Évkönyve 10 (1968), 91-101; Magyar K.: Babócsa története a honfoglalástól a mohácsi vészig. Babócsa története. Babócsa 1990, 15-219. és uő: A babócsai Nárciszos- Basakert Árpád- és középkori településtörténete a régészeti kutatások alapján. Somogyi Múzeumok Közleményei 10 (1994), 73-93. 19 Pl. Bozók (Bzovík). 20 Révhelyi E.: A vértesszentkereszti templom újszerű megjelenése Árpád-kori építészetünkben. Budapest 1957 (Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem tudományos ülésszakának előadásai. 1955. november 11-12), 447-481, kük: 449, 457; Kozák É.: A vértesszentkereszti románkori templom feltárása. Archaeologiai Értesítő 97 (197Ó), 272-290, kük: 273-275; uő: A vérteszentkereszti bencés apátsági templom. Művészet 20 (1979), 5. sz., 13-14; Sedlmayr J.: 76
