Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Szakács Béla Zsolt: A templomok nyugati térelrendezése és a "nemzetségi monostor" kérdése
Történeti szempontból a Fügedi Eriknél található utalások hívták fel figyelmemet az emlékcsoportra; ő ugyanis olyan intézményről beszélt, amely a nemzetségek speciális igényeihez alkalmazkodott.3 Úgy tűnt, hogy ezt az emlékegyüttest reális történeti kontextusba lehet helyezni, s a történeti és művészettörténeti adalékok egymást fogják magyarázni. Időközben azonban az is kérdésessé vált, van-e egyáltalán ilyen emlékcsoport. A „nemzetségi monostor” fogalma történészeknél és egyháztörténészeknél merült fel először.4 A rendszerezés során ugyanis egyháztörténészeink az egyes monostorokhoz alapítókat, kegyurakat kerestek, s ahol lehetett, igyekeztek az alapításokat nemzetségekhez kötni.5 A történészeknek pedig az egyes nemzetségek által alapított monostorok tűntek fel, a nemzetségekhez rendeltek monostorokat, olyan következetességgel, hogy ez végül a nemzetség fogalmától elválaszthatatlan, kritérium értékű szempont lett.6 A „nemzetségi monostor”-ra a művészettörténészek is hamar felfigyeltek. Elsőként Divald Kornél írt cikket az árpádkori családi monostorokról 1913-ban. Ez az írás bevallottan Karácsonyi és Csánki feldolgozásain alapult, és a legalapvetőbb szempontok már megjelentek benne: a templomok „alaprajzi elrendezésükben és díszítésükben egyaránt oly szoros rokonságot mutatnak, hogy csoportosításuk topográfiai szempontból vagy aszerint, hogy milyen szerzetesrend számára készültek, alig lehetséges, illetőleg legalább is felesleges.” Kőfaragóik pedig „tekintve ilynemű épületeink egyöntetűségét, egy kiváló mester vezetése alatt működő egyazon vándorműhely tagjai voltak.”7 Nagy összefoglalásában Gerevich Tibor önálló művészeti kategóriaként használta, de még nem tisztán, így pl. Pannonhalmát is ezen emlékek közt tárgyalta.8 Az egyes emlékekkel, így Nagykapornakkal, A templomok nyugati térelrendezése 3 Fügedi E.: A 15. századi magyar arisztokrácia mobilitása. Budpest 1970, 80; uő: Ispánok, bárók kiskirályok. Budapest 1986, 33. 4 E rövid kutatástörténeti összefoglalás történettudományi része jórészt Fügedi Erik tanulmányán alapszik: Sepelierunt corpus eius in proprio monasterio. A nemzetségi monostor. Századok 125 (1991), 35-67. E kérdéssel bővebben a szakdolgozatomban foglalkoztam (1-14). 5 Bunyitay V.: A váradi püspökség története. I-1V. Nagyvárad-Debrecen 1883-1935, kük: 1. 141, II. 415; uő: Szilágymegye középkori műemlékei. Budapest 1887, (Értekezések a történelmi tudományok köréből XIII), 12; Sörös P.: A pannonhalmi Szent Benedek rend története. Xll/B. Az elenyészett benczésapátságok. Budapest 1912. 6 Pauler Gy.: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. I. Budapest 18931, 469; 18992, 363. Kritériumként először és legnagyobb hatással Karácsonyi J.: A magyar nemzetségek története a XIV. század közepéig. I. Budapest 1900, VII; vö. Györffy Gy.: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Uő: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Budapest 1959, 1-126. A kritériumok: 14. 7 Divald K.: Árpádkori családi monostorok. Művészet 12 (1913), 346-351. (az idézetek: 348. és 350). Ekkor jelent meg Csánki Dezső történeti földrajzának utolsó általa kiadott kötete: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában, 1-1II, V. Budapest 1890-1913. 8 „A magyar portálstílus a Dunáintúl született, ahol egyre jobban kivirgázik s ott is éri el művészi fejlődésének csúcspontját az áldozatkész régi nemzetségektől alapított nagy' apátsági és 73
