Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
E megfontolás nyomán pedig az előzmények kérdése is új megvilágításba kerülhet: számításba vehető az 1100 körüli magyar külpolitikai törekvések másik, ellenkező irányban fekvő - és sikerhozóbb - terepe, Dalmácia, amelynek Tompos tábláján (5. kép) egész sort kitöltő hatkaréjos emlékeire a mi rotundáink tanulmányozói jóideje élénken figyeltek, bár a kapcsolatot illetően nem éppen egyhangúan nyilatkozva.* 61 Kétségtelen: az a féltucatnál több, nagyobbrészt régészeti feltárásból ismert dalmáciai épületmaradvány, amely a hatszögre szerkesztett karéjos forma legsűrűbb — és zömmel a 9-11. századra keltezhető - európai jelentkezését adja, nemigen hasonlít a mi rotundáinkra. A karéjok ezeken kihasasodnak, és a kiemelkedő középrész egyetlen fennmaradt példája (a Szentháromság-templom Spalato mellett) kör alaprajzú.62 Van mégis egy, ezeknél bizonyára korábbi példa, amelyet itt nem lenne helyes mellőzni: a zárai székesegyház baptisteriuma, ahová Kálmán király 1105-ben vonult be. Ez ugyanis egyforma, szinte tagolatlan karéjokkal jellemzett terével, amelyet hatszögű, sima falú, ablakos - süveges boltozattá - dob koronáz, a gerényi rotunda legjobb felemlíthető párhuzama, ha ugyancsak hatszögű, eredetileg minden karéjköznél félkörös fűikével megbontott külső körülhatárolásával különbözik is attól és a Tiszához Záránál közelibb társaitól (29-30., 32. kép).63 414-415, 423—426, 429, 431, 437-439; vö. Pauler, I, 160, 203-206, 210, 223, 225, 231-232; MT 1/2, 938-939, 950-951, 956, 958, 1180; KMTL, 509. 61 Zaloziecky 1, 33, Zaloziecky 2, 382 a dalmát összefüggést látta döntőnek. Mend 1, 362 csak futólag, Mend 2, 78 már hangsúlyosan hivatkozott erre (vö. 49. jegyzet). Dávid, 213, 221 oly mértékben meghatározónak tartotta az alább következő dalmáciai templomtípust, hogy a kiszombori rotunda eredeti alaprajzát is ehhez akarta igazítani (vö. 18. jegyzet). Csemegi, 344 viszont kizárta a befolyásoló tényezők közül a dalmáciai emlékeket, és Gervers-Molnár, 49 is elvetette ilyen szerepüket. Horvátország és Dalmácia meghódításának fő dátumaihoz (1091, 1097, 1105) Id. SRH, 1, 406, 426, 433; Pauler, 1, 155-157, 200-201, 206-209; MT 1/2, 934- 935, 948-949, 952; KMTL, 160-161,270, 272. 62 Untermann, 204, 206: 154-161. kép; T. Marasovié: Preromanesque architecture in Croatia. Croatia in the Early Middle Ages. Ed. I. SupCic. London-Zagreb 1999, 450, 452, 453-455, 462. A Szentháromság-templomhoz vö. J. Strzygowski: Die altslawische Kunst. Augsburg 1929, 151-154. Néhány példára Csemegi, 338: 30. jegyzet és 8. kép, b)—d) is rámutatott. A képen „Zára, Sv. Orsola” és „Brnazi” fel van cserélve. Az előbbi alaprajza Strzygowskitól ered (ld. Strzygowski, 155: 139. kép). Az e templomról - újabban „Stomorica (St. Mary of Pusterla)” — Zaloziecky 2, 381 által közölt alaprajz (Id. Mend 2, 79 is), amelyen a külső körvonal nem látszik, W. Gerbertől való (Altchristliche Kultbauten Istriens und Dalmatiens. Dresden 1912, 96: 116. ábra), aki azt egy múzeumi várostérképről vette át (uo. 95. jegyzet). Ez az alaprajz bizonyára a feltárás első fázisában készült, amikor a külső még nem került napvilágra. Vö. Mitteilungen der K. K. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Kunst-und historischen Denkmale 10 (1884), XCV1I-XCV1II. Strzygowski innen vette a mintát az emített alaprajzhoz. 63 Ivekovic, 3-4. A szerző az épületet az 1911-1914 között végzett műemléki munkálatok alapján írta le (ld. uo. 2, 9-10). A keltezés a 4. és a 9-11. század között ingadozik, Ivekovic 600 körüli keltezés mellett foglalt állást (uo. 10, 14; vö. 83. jegyzet). Újabban a 400 körüli vagy 5. századi keltezés megint felmerült: Enciclopedia dell’ arte medievale. V. Roma 1994, 525, ill. ua. XI. Hatkaréjos rotundäink 25
