Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Emődi Tamás, Lángi József: A síteri református templom építészettörténeti és falkép-restaurátori kutatása
feljáratnak a déli falban történt kiképzése, ami minimálisra csökkentette a hajó megvilágíthatóságát. A korábbi épület legérdekesebb eleme a hajó délkeleti sarkában emelt baldachinszerű oltárépítmény. Az északnyugati sarkán szabadon álló oszlopra támaszkodó, négyzetes alaprajzú, élkeresztboltozatos cibórium egykorú a templommal s a XIV. században a szentéllyel együtt gazdag, feliratokkal tűzdelt kifestést kapott. Meglehetősen egyedi kialakítását talán egy fontosabb ereklye motiválta. Hasonló struktúrájú építmények a jelek szerint nem állhatták túl nagy számban középkori templomainkban, noha ismerünk rá korai (Pécs, székesegyház, Szent Kereszt-kápolna)81 82 83 és késői (Dunahidas, római-katolikus templom)84 példát is. A templom két építési fázisának datálása a szorosabb kormeghatározást lehetővé tevő elemek hiánya miatt csak hozzávetőleges lehet. A nyugati épületrészt a keskeny félköríves, rézsűs bélletű ablakok alapján leginkább még a XIII. századra tehetnénk, de nem zárhatjuk ki teljességgel azt sem, hogy a következő század elején épült. A hajótérbe ma is belógó falpillérszerű csonkok talán arra utalhatnak, hogy a nyugati toldalék építése után egy ideig még állt a korábbi hajófal, mintegy válaszfalként, s csak egy idő után bontották el. A plébániatemplom felépítésénél számolhatunk továbbá, a történeti adatokból kikövetkeztethető birtokosoknak, a váradi káptalannak vagy a Geregyéknek, kegyúri minőségükben gyakorolt anyagi segítségével. Nem egészen tisztázott az 1750-ben jelzett munkálatok mibenléte. 1773-ban készültek a szélesebb északi ablakok és a nyugati fakarzat, ennek mellvédgerendáját a kis déli románkori ablak bélletébe illesztették be. A templom gyakorlatilag a középkorból örökölt állapotát őrizte a XIX. századig. 1803-ban tornyot építettek eléje, majd az 1850-es években egy északi portikusszal bővítették és belevágtak a diadalívbe az orgona elhelyezésekor. Talán ekkor falazták be a szentélyablakokat és az ülőfülkéket is. Röviddel 1879 után befalazták a hajó románkori ablakait, három széles, félköríves záródású ablakot nyitva. A falképekről összességében elmondhatjuk, hogy a kutatás során rendkívül kvalitásos és ikonográfiái szempontból is ritka és sajátos együttes részleteit tártuk fel. Amennyiben nem egy másik katonaszent pandantja volt, úgy Szent Móric jelenlétét a diadalíven talán a falkép megrendelőjének valamilyen személyes kötődésével magyarázhatjuk, saját vagy egy családtag védőszentje lehetett. Itt az adorjáni uradalmat 1317 és 1395 között birtokló A sítéri református templom kutatása 81 Szekér Gy.: Dozmat, római katolikus templom. Lapidarium Ilungaricum 5. Vas megye I. Szerk. Lővei P. Budapest 2002, 244, 205 kép. 82 Valter I.: Árpád-kori téglatemplomok, 233. 83Tóth M.: A pécsi székesegyház kőszobrászati díszítése a románkorban. Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Szerk. Mikó Á. - Takács I. Budapest 1994, 123-130. 84 Kovács L. - Görföl J.: Középkori templomok a Csallóközben. Dunaszerdahely 2002, 25-26, 77; Az örökség hagyományozása. Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890. Budapest 2000, 96. 221
