Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
TÓTH Sándor kétségtelenül a legkisebb és a talán legnagyobb - Karcsa és Kiszombor - áll egymáshoz közel, hiszen a másik kettőt inkább a tagolatlanság jellemzi. A tér és a tömeg alapformái, valamint a falvastagság tekintetében viszont Karcsa kapcsolata nyilvánvalóan szorosabb a második legnagyobbal, Gerénnyel, mint Kiszomborral. Kolozsmonostort alaprajzi szempontból könnyebb Gerénnyel vagy Kiszomborral kapcsolatba hozni, mint a legalábbis belméretben hasonlóbb Karcsával. Időrendileg csak Karcsa és Kolozsmonostor rotundájának keletkezésére nézve adódik alkalmas jelzés: a hozzáépítés, illetve két kőlelet stílusa. Az ásatási beszámoló szerint az egyik kő az északi karéjköznél az eredeti alapfalból, a másik a rotunda pusztulási szintjén került elő. Az előbbi, amely sajátos szerkesztésű pillér részlete, a szélein elhelyezkedő két oszloplábazat lapos, széttüremlő alakjának és széles, nyelvszerű saroklevelének tanúsága szerint nem lehet 1200 tájánál korábbi. Az utóbbi, amely díszes portálra valló bélletfejezet, egymást keresztező szárakon ülő bimbóival tág elterjedésű, így két igen hasonló alakú példányban a karcsai nyugati kapu oromzatában is előforduló gótizáló típust képvisel.37 A kolozsmonostori rotunda tehát körülbelül ugyanannyival lehet későbbi a karosainál, mint ennek bővítménye. Kiszombor és Gerény esetében a boltozati bordák Kercre emlékeztető típusa, illetve a bejárat oromzatos alakja a 13. századnak inkább még későbbi szakaszára vall, mint a karcsai bővítmény és a két kolozsmonostori kő stílusjellege.38 A kiszombori rotundát azonban a belső párkánykialakítás 225. képen közölt alaprajzról 8,65-8,70 m, egy régibb eredetiről (KÖH Tt K 2785, 1:100) 8,90 m, Mend I, 361 rajzáról pedig (vö. 28. kép) 9,45 m olvasható le. A különbség főleg a falvastagságból adódik. Zaloziecky idézett karéjzáradék-közi adatának, amelyhez 1 m körüli falvastagság jelzése járul, az utóbbinál nem sokkal kisebb érték felelhetne meg. A karéj záradékok a külső körbe írt hatszög oldalainál a MOB által kinyomtatott, vékonyabb falat érzékeltető alaprajzon is beljebb esnek. A karcsai külső átmérő Molnár, 106 és Gervers, 37 szerint 7,80 m. A 35. jegyzetben idézett 1:50 léptékű rajzok szerint a falfelületnél 7,65-7,75, féloszlopokkal 7,85-7,95 m a külső átmérő és a kiegészítésen alapuló belső is valamivel kisebb a fentinél (4,17—4,33 m, féloszlop nélkül véve). 37 Vö. Iambor-Matei I, 607-608, 619: 2-4. kép, 620: 2. ábra; Paradisum, 443—444 (V. 51-52. sz). A karcsai fejezetekhez Id. Csányi-Lux, 27: 6. kép; Dercsényi, 69. kép; Jánosiné Dankó K.; Karcsa. Református templom. Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 572. Il.n. 1998, hátlap. A Dékány, 194 által a kolozsmonostori lábazattöredék kapcsán emlegetett ősmagyar vonatkozású elképzelések zavarosába itt nem szükséges belebocsátkoznunk, mivel keltező jelentőségük nincs. 38 A kiszombori bordák alakjához vö. 14., 22. kép; továbbá Dávid, 216-217: 12-14. kép. A párhuzamokhoz Id. Entz G.: A kerci (cîrţai) cisztercita építőműhely. Művészettörténeti Értesítő 12 (1963), 126-127: 7-9. kép, 130: 13-14. kép, 135-136, 138-139, 142, 144-145; Bazsó G.: Sopronhorpács, plébániatemplom. Lapidarium hungaricum 3. Győr-Moson-Sopron megye I. Budapest 1995, 35, 40, 43-44, 189., 215-222., 228-229. kép. A gerényi kapuhoz vö. 26. jegyzet. Az oromzatos kapuforma időrendi viszonyaihoz vö. még Tóth S.: A felsőörsi préposti templom nyugati kapuja. Műemlékvédelmi Szemle 10 (2000), 70. 18
