Marcu-Istrate, Daniela - Rusu, Adrian Andrei - Szőcs Péter Levente (szerk.): Arhitectura religioasă medievală din Transilvania 3. (Satu Mare, 2004)
Tóth Sándor: Hatkaréjos rotundáink
A bejárat tekintetében a megoszlás hasonlónak tűnik. Kiszomborban középkori ajtónyílásnak a fennmaradt falakban nem volt helye, se nyoma. így ilyen csak a kifelé íves falvastagítással összefüggő nyugati karéjban lehetett, noha maradványa itt sem mutatkozott, pedig a feltárt falkorona több téglasomyival a középkori belső szint fölé emelkedett. Ebben az esetben a bejárat helyét az előcsamokféle is jelzi, amely emeletes lehetett, és a nyugati karéjban kialakított - most gerendákkal érzékeltetett - karzattal fúghetett össze, ahogy erre a megfelelő magasságból a falban a padlástér felé induló lépcső feltárt - és kiegészített - maradéka utal (17. kép).25 Gerényben a délnyugati karéjban látszik bejárat-körvonal, fölötte egykori kiugró keretelésre valló oromzatnyommal.26 Karosán a délnyugati karéjban ugyancsak mutatkozott ajtónyílás-maradvány, de ez — bár alakítása román stílusú — kétségtelenül a rotunda átalakított állapotához tartozott, éppúgy, mint az a másik bejárat, amely az északnyugati karéjban jött elő.27 Kolozsmonostoron ezek szerint a bejárat helyéül a leghiányosabban ismert rész jöhet számításba. A karéjok, valamint a falfelületek kezelését tekintve viszont határozottan másféle összefüggésekhez jutunk. Gerényben a karéjok egyformák, a falak kívül és belül (18. kép) egyaránt simák. Kiszomborban és Karcsán viszont a keleti karéj nagyobb a többinél, és a felületeket kívül is, belül is függőleges elemek tagolják. De a tagolás módja nem egyforma: a két megoldás egymástól is különbözik, bár elemeik részben hasonlók. Kiszomborban kívül enyhén kiugró lábazat fölött, egymástól nagyjából egyező — ölnyi - távolságban, keskeny függőleges sávok jelennek meg. Némelyik faloszlopszerűen kiemelkedik, és szinte a falkoronánál végződik, a többi ugyanilyennek a lefaragott, illetve érzékeltetett nyoma, és kissé lejjebb, vízszintes falazatváltásnál fejeződik be. A keleti oldalon középen egy, kétfelé, egymáshoz közel, két-két, a délnyugati részen, hasonló elhelyezésben, még két ablak van. Az ablakok - talán a délnyugati párt kivéve - nincsenek a falmezők Hatkaréjos rotundáink alaposabb vizsgálódások. Marosvári, 93 az 1910-es építkezéssel kapcsolatban tévesen szól a „kupola” újjáépítéséről, hiszen a boltozaton barokk falképek vannak (vö. Kozák 2, 9-10). 25 Kozák 1, 52; Kozák 2, 6, (a helyreállított karzati rész képe:) 11; Erdei, 210-211, (összkép a bejárat felé:) 213. Vö. 18. jegyzet. A szintviszonyokról alaprajz és két metszetrajz tájékoztat: KÖH Tt 49819, 49823, 49825. Az alaprajz szerint a nyugati karéj fala az előcsarnok belseje felé tetemesen megvastagodott, de a rotunda hengerének megfelelő köríven belüli és kívüli rész között - legalábbis az alsóbb téglasorokban - rés volt. 26 Zaloziecky 1, 5. kép, 26; Zaloziecky 2, 374; Mend I, 360; Marosi, 297 (10. kép). 27 Vö. Nagypál, 105-107 (83-85. kép). A szokatlanul széles déli bejáratnak bélletvisszaugrása volt vállpárkányfélével, ahogy ezt az oldalhomlokzati terv (uo. 116: 93/f. kép) jelzi is, ellentétben az alaprajzzal (112: 93/a. kép). A forma jól látszik a helyreállítás közben készült fényképeken (KÖH Tt D 11933, negatív sz. 81997—98), valamint egy alaprajzi manuálén (uo. 19. sz., szélesség a visszaugrásnál: 177 cm), míg egy másik, homloknézeti rajz (6. sz.) a kapuív utólagosságát jelzi a környező falfelülethez képest. A helyreállított állapothoz Id. Dercsényi, 73. kép. 13
